Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 6. szám - A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdéséhez
325 mélyazonosságáról meggyőződést szerezzenek. Az, hogy a végrendelkező a tanúk előtt magát megnevezte, szintén nem alkalmas módja annak, hogy a tanúk kétséget kizáró módon tudomást szerezzenek a végrendelkező kilétéről. Az a körülmény végül, hogy az egyik végrendeleti tanú személyesen ismerte a végrendelkezőt, szintén nem volt alkalmas arra, hogy a többi háro.n tanú meggyőződést szerezhessen a végrendelkező személyazonosságáról. Ha elégséges volna, hogy a végrendelkezőt személyesen ismert tanú mondja meg a többi tanúnak, ki a végrendelkező, akkor ez végeredményben egyértelmű lenne azzal, hogy elég, ha -egy tanúnak van meg a törvény 3. §-ában említett képessége." (P. I. 4822/1926., hasonlóképpen C. I. 5077 1934., 5941/1935.) Elégtelennek mondta ki továbbá a Kúria, hogy a tanúk közül három csak úgy szerzett tudomást a végrendelkező kilétéről, hogy ez a végrendelkezésről a vele rokonságban álló egyik tanúval és az ugyancsak jelenlévő kedvezményezett rokonsággal tegeződő és családi kapcsolatra mutató beszélgetést folytatott. Ez a beszélgetés valószínűvé tehette ugyan a tanúk előtt az örökhagyó személyazonosságát, de nem volt elegendő ahhoz, hogy ők arról kétséget kizáróan meggyőződjenek. (4791 1929. J. H. VI. 12. Zalán.) A gyakorlat tehát megállapította azt is, hogy e képességet nem a végrendelkező, vagy környezetének nyilatkozataiból, hanem tárgyi alapon szerezheti meg a tanú. (Hasonló álláspont Zalán.) 3. Megállapította a joggyakorlat végül, hogy e képességeket mikor kell megszerezni. „Okszerűen következik, hogy a tanúknak a 3. §-ban megkövetelt képességüket nem a végrendelkezéskor a végrendelkező környezetében lévő egyének egyszerű bemondásából kell megszerezniük, hanem nekik már előzőleg a saját észleleteikből merített meggyőződésük alapján kellett, hogy légyen tudomásuk arról, hogy a végrendelkező valóban az a személy, aki előttük végakaratát kinyilatkoztatja." (P. I. 8115/1915. Fabinyi: Magánjog V. kötet.) ,,A tanúknak a végrendelkezés idejét megelőzően szerzett saját személyes észleleteik alapján kell az említett körülmények bizonyítására képességgel bírniok. Az ily módon megszerzett képesség hiányát nem pótolhatja sem a végrendelkező személyére vonatkozóan a végrendelkezés alkalmával magától a végrendelet-tevőtől, vagy másoktól kapott közlés, sem pedig olyan körülménynek az észlelése, amelyekből több, vagy kevesebb valószínűséggel, de nem teljes bizonyossággal lehet következtetést vonni arra, hogy a tanúk előtt végrendelkező, de •általuk a végrendelet tétele előtt nem ismert személy azonos . azzal, akit az°okirat feltüntet." (C. I. 728 1938.) Ezekből az elvi jelentőségű határozatokból megállapítható,