Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - A házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálat kérdéséhez

324 Miután a törvény e képesség mibenlétét és határait, megszerzésének módját, valamint annak idejét nem állapította meg, az itt mutatkozó hézagokat felsőhíróságaink joggyakorlata pótolta. 1, A tanúzá&i képesség fogalmi körének és e kör külső határainak megvonásánál fejlődés mutatkozik. Az 5622/1907. M. d. II. 131. számú ítélet: „oly végrendeleti tanúk alkalmazása, kik az örökhagyót nem ismerték a végrendelet érvénytelensége kimondásának alapjául szolgál" túl szigorú és a törvénnyel is ellentétes álláspontját a későbbi joggyakorlat korrigálta. A P. L 2695 1925. M. d. XV. 35. sz. ítélet szerint már: „nem szükséges, hogy a végrendeleti tanúk az örökhagyót személyesen ismerjék és vele előzően beszéltek legyen, hanem elég, ha az örökhagyót annyira ismerik, hogy személyazonossága iránt kétségben ne legyenek". Majd „az 1876: XVI. t.-c. 3. §. nem szabja meg, hogy a végrendeleti tanúk az örökhagyót személyesen ismerjék és vele előzően beszéltek legyen, hanem csupán azt kívánja meg, hogy a tanúk képességgel bírjanak annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt,, vagyis elég, ha az örökhagyót annyira ismerik, hogy személyazonossága iránt kétségben ne legyenek". (P. L 4616/1921.) Hasonlóképen szól a Kúria P. I. 4822/1926. sz. ítélete. E képességeik megítélésénél azonban a tanú nem lehet szubjektív, mert „annak ellenére sem állapítható meg abból a körülményből, hogy L. tanú az örökhagyó személyazonosságáról a törvény által megkívánt módon meggyőződött, hogy magának a tanúnak a személyazonosság tekintetében nem voltak aggályai. A törvény ugyanis a tanútól egyenesen azt kívánja meg, hogy a személyazonosság bizonyítására képességgel bírjon s e képesség kimutatására a tanú egyéni véleménye nem elegendő". (C. L 5491/1935.) Ebből az elvi jelentőségű kúriai ítéletből a contrario kétségtelenül leszűrhető az a jogszabály is, hogy a személyazonosságra vonatkozó meggyőződés alapja csak tárgyilagos vélekedés lehet. Tárgyilagos meggyőződés viszont fogalmilag annyit jelent, hogy a meggyőződés a rendes ember szokásos gondosságával gyűjtött hiteltérdemlő adatokon nyugszik. Annak a képességnek fogalmi ikörét és határait tehát, mely a tanút a személyazonosság igazolására alkalmassá teszi, a joggyakorlat kétséget kizáró módon megállapította, 2. A joggyakorlat azonban megállapította azt is, hogy e képességet mily módon szerezheti meg a közreműködő tanú. „Az a tény, hogy az após mondotta a három végrendeleti tanúnak, hogy az, aki végrendelkezni akar, az az ő menye, nem volt alkalmas módja annak, hogy a tanúk a végrendelkező sze-