Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Tallózások a kényszeregyesség mezején

15 2. segíteni akar az önhibáján kívül válságos anyagi helyzetbe jutott jóhiszemű adóson akként, hogy az gazdasági tevékenységét a lehetőséghez képest zavartalanul folytathassa; 3. mindezt a hitelezők többségének azok kisebbségére gyakorolható kényszere útján kívánja elérni. A második pontbeli szempont leszögezése folytán a csődeljárás és a kényszeregyességi eljárás céljának divergálása teljes tisztaságában megmutatkozik. A csődeljárás ugyanis teljés liquidátió, vagy ahogy a bírói gyakorlat mondja, generális végrehajtás, Ezért nem marasztalható pl. a tömeg tömegtartozásból eredően a hitelező javára végrehajtás terhével és teljesítési határidő kitűzésével és marad a tömeghitelező részére egyedüli orvoslási módként a csődbírósághoz a Cstv. 170. §-a szerint intézett panasz. Ezzel szemben a kényszeregyesség célkitűzése merőben ellenkező. Segíteni az önhibáján kívül válságos helyzetbe jutott jóhiszemű adóson, fenntartani annak gazdasági létét, üzletét, vállalatát, vagy kereseti foglalkozását és ennek természetes folyományaként elkerülni mindazt, ami a gazdaság fennmaradásának megszüntetésével, vagy líquidátiójával járhat. Ha a csődeljárás iránya észak, akkor a kényszeregyességé kétségtelenül dél, mert a két vezető gondolat egymással homlokegyenest ellenkező. Ezt az elvi ellentétet megszüntették azonban azok az újabb jogszabályok, amelyek előbb csak az Országos Hitelvédő Egyletnek adták meg kikötés esetén az egyességben vállalt fizetési kötelezettség teljesítésének biztosítására az adós vagyonának értékesítési jogát (6340 1927. M. E. sz. rendelet), később pedig általánosságban, még az egyességben való előzetes kikötés hiányában is a hitelezők ama jogát, hogy az adós vagyonának értékesítését kívánhassák (850/1931. M. E. sz. rendelet). Ezzel nemcsak a csődeljárás és a kényszeregyességi eljárás közötti elvi nagy különbség szűnt meg, hanem egyúttal érthetetlenné és indokolatlanná vált az a sok — az anyagi és eljárási jogba vágó — eltérés is, amely a csőd és kényszeregyesség között mutatkozik. A Ke, rendelet praefátiója nyíltan elismeri, hogy a csődeljárás a hitelezők érdekeit nem biztosítja megfelelően. Sajnos jól tudjuk a gyakorlatból mennyire helytálló ez a megállapítás. A Ke. rendelet 98. §-a ugyan a Cstv. bizonyos rendelkezéseinek alkalmazását előírja a Ke. eljárásban, de a Cstv. 1—37, §-aiban foglalt nagyjelentőségű és túlnyomórészt anyagjogi jogszabályok a kényszeregyességi eljárásban alkalmazást nem nyerhetnek, amelyek közül különösen kiemeljük a jogügyletek teljesítésére és a megtámadási jogra vonatkozó rendelkezéseket. Minek e céltalan kétlakiság? Miért függjön az adós elhatározásától, vagy véletlen eshetőségtől, hogy a hitelező mily módon és mértékben jut követeléséhez és hogy az adóssal mi történjék? Miért kelljen a hitelezőnek és adósnak elesnie egy ge-