Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1. szám - Tallózások a kényszeregyesség mezején

16 nerális liquidálás folytán azoktól az előnyöktől, amiket az adós gazdasági existentiájának fennmaradása biztosíthat? Miért kelljen megkísérelni a konkrét esetben egy céltalannak látszó megoldást az adós gazdasági létének fenntartása érdekében, amikor esetleg nyilvánvaló, hogy a kényszerértékesítés útja az egyetlen józan megoldás? Kétségtelen, hogy elérkezett az ideje az egységes fizetésképtelenségi anyagi és eljárási jogszabályok megalkotásának. Nem lehet elvi különbség csőd és kényszeregyesség között. Egységes eljárás szükséges, amelynek vannak fokozatai. Ha annak során lehetőség mutatkozik az önhibáján kívül bajbajutott jóhiszemű adós gazdasági létének megmentésére, úgy ez megkísértendő. Ha nem, — a generális kényszerértékesítés a leggyorsabban és legkisebb költséggel lebonyolítandó. De az a sok anyagi és alaki jogi eltérés, amely a kétféle eljárás között mutatkozik, céltalan, mert sem az adós, sem a hitelezők érdekét, sem pedig az általános gazdasági érdekeket nem szolgálja. II. A kényszeregyességi adósért vállalt kezességgel kapcsolatban a kiír. Kúria VII, tanácsa (4381,1937. október 19.) arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kényszeregyességnek a rendelet 92-ík §-ában körülírt joghatálya nem érinti a kényszeradós hitelezőjének azt a jogát, hogy az egyességben foglalt korlátozásokkal ugyan, de a követelés teljes összege után számítandó arányban adósától fizetést követelhessen. ,,A hitelezőnek ez a joga kifejezett rendelkezés hiányában nem csorbulhat azzal, hogy követelésére még a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt, annak egy részére készfizetői kezesség által biztosítást nyert, mert a készfizetői kezesség a PHT.-ha felvett 83. számú elvi határozat szerint azt jelenti, hogy a készfizető kezes a kezességből folyó, s őt terhelő kötelezettségénél fogva az általa elvállalt összeg erejéig a hitelező követelésének ép azt a részét tartozik kiegyenlíteni, amely a főadóstól be nem hajtható. Helyes tehát a másodbíróság döntése, amidőn egyrészt a készfizető kezes által teljesített fizetést az ennek a fizetésnek mérvét jóval meghaladó és a kényszeradósok részéről az egyesség folytán meg nem fizetett, tehát az elengedett hányadra számolta el, másrészt adós quótális kötelezettsége mértékének megállapításánál az eredeti teljes tartozást és nem annak a kényszeregyesség jóváhagyása után a kezes fizetése révén lecsökkentett összegét vette számításának alapjául," Bár első pillanatra a Kúria álláspontja meggyőzőnek látszik, alaposabb szemlélet után meg kell állapítanunk, hogy a felvetett kérdést nem oldja meg megnyugtató módon. Figyelmen kívül maradt ugyanis a Ke. rendelet 58. §-a, amely szerint a kezes az egyességi eljárásban a részéről az el-