Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 6. szám - Két kérdés a kártérítési jog köréből. [I. Két veszélyes üzem balesete. II. Felelősség a fővadak kártételéért.]

316 kétszeres áthárításáról, ami egyenlő a bizonyítási teher visszahárításával, van szó, vagyis a bizonyítási teher visszakerül az általános magánjogi szabály szerint a károsultra. A két tárgyi felelősség és az exculpatio szabályai semlegesítik egymást. Máshogy áll a helyzet a 84. sz. t. ü. h. alkalmazása szempontjából. A 84. sz. t. ü. h. egy a veszélyes üzemek tárgyi felelősségétől és az 1874. évi XVIII. t.-c. rendelkezéseitől független magánjogi szabály, mely a megbízónak a megbízott ténykedéseiért való kártérítési felelősségét szabályozza. Általában a megbízottért a megbízót csak oulpa in eligendo esetén teszi felelőssé, de a második bekezdésében példálódzó felsorolással a bírói gyakorlatra bízza a kivételek megállapítását. Ez a második bekezdés is része az általános magánjogi szabálynak és ezen nem változtat az a körülmény, hogy a kivételek példálódzó felsorolásában az üzem terjedelme, természete, külön törvény mellett az üzem vszelyességére hivatkozik. Ha dr. Büki álláspontja igaz volna, akkor ugyan a kis terjedelmű veszélyes üzem üzembentartója nem lenne felelős a soffőrjéért, a nagy vállalaté pedig két veszélyes üzem találkozása esetén is felelős lenne, mert itt a kivétel nem a veszélyességen, hanem a terjedelmen alapul. Ez a helytelen következmény is mutatja, hogy ez a második bekezdés is általános magánjogi szabály a megbízó felelősségéről, melynek a veszélyes üzem tárgyi felelősségét megállapító rendelkezésekkel semmi összefüggése nincs. Önálló szabály ez a Magánjogi Törvénykönyv Javaslatában, ahol az 1721. §. nem is utal a kivételeknél a veszélyes üzemre, hanem az 1737. S-nak a vétlen kártételre vonatkozó általános szabályára. De a cikk álláspontja nemcsak jogdogmatikai szempontból helytelen, hanem jogpolitikai okokból is. A veszélyes üzemek, különösen a veszélyes üzemek körébe tartozó közlekedési eszközök ('gépkocsi, vasát, motorkerékpár) szaporodásával a balesetek jelentékeny része épen két veszélyes üzem találkozásából ered. Ha már most a dr. Büki által védett felfogás jogszabály lenne, akkoi tekintettel arra, hogy a soffőrök, kocsivezetők rendszerint vagyontalan emberek, még vétkességük igazolása esetén is a "károsult követelése behajthatatlan lenne. Már pedig nem egyezik meg az igazságos, szociális jog követelményével, hogy egy technikai jogszabály miatt, különösen mikor jogdogmatikailag is más felfogás igazolható, károsultak százai védtelenek maradjanak, egy idegen érdekkör prédájául legyenek kiszolgáltatva. Az üzembentartó biztosítással elháríthatja magáról e felelősség kockázatát. II. Felelősség a fővadali kártételéért. (1883 :XX. t.-c. 7. A m. kir. Kúriának közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa június 13-ára a következő vitás kérdés eldöntését tűzte ki: ..A fő vadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért csak az a birtokos vagy haszonbérlő tartozik-e az 1883: XX. t.-c. 7. §-a értelmében teljes kártérítéssel, aki olyan tervszerű, szándékos és huzamos ténykedést vagy mulasztást tanúsít, amelynek eredménye a fővadnak az illető területen való tartózkodása és szaporodása: vagy pedig felelős-e az említett