Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Adalékok a csődtömeggondnoki díj és készkiadások kérdéséhez

256 folyamán a tömeggondnok által (pl. tömegtartozások kiegyenlítésére) kifizetést nyertek. c) A 46. számú jogegységi határozat szerint a tömeggondnok, ha valamelyik perben a tömeget sajátmaga képviselte, nem kérheti a perbíróságnál a Ppé. 18. §-a alapján készkiadásai és díjai megállapítását, hanem ezeknek megállapítása is a csődbíróság hatáskörébe tartozik. d) Ujabb felsőbírósági gyakorlatunk a 46. számú jogegységi döntvényben foglalt azt a jogelvet, hogy a tömeggondnok díjazást érdemlő és készkiadások felmerültét okozó perbeli tevékenysége is helyesen kizárólag a csődeljárásban a választmány, 111. a csődbíróság által méltatható, — olykép fejlesztette tovább, hogy a tömeggondnok köteles az általa vitt és megnyert perekben megítélt perköltségeket is a tömeg bevétele gyanánt, a perben felmerült készkiadásait a tömeg kiadása gyanánt elkönyvelni. A perben kifejtett tevékenységét pedig a csődbíróság a tömeggondnoki díj megállapításánál a csődtömeg érdekében kifejtett egyéb tevékenységével együtt egységesen bírálja el. (B. T. P. VIII. 13.189/1937.; P. VIII. 973/1938.) 3. És végül, mielőtt még a fenti törvényi rendelkezések kritikai méltatásába bocsájtkoznánk, utalnunk kell a csődtörvényünknek arra a rendelkezésére, hogy a tömeggondnoki készkiadások és díjak tömegköltséget képeznek (Cst. 49. §), továbbá arra, hogy elsősorban a tömegtartozások egyenlítendők ki és csak ezek teljes kiegyenlítése után kerülhet sor a tömegköltségek — s így a tömeggondnok készkiadásai és díjai — kiegyenlítésére (Cst. 47—50. §-ai). 4. A fenti jogszabályok nézetünk szerint a hitelezők és a tömeggondnok érdekeit kellően nem biztosítják. Ugyanis az ú. n. „jó csődügyek"-ben, ahol a csőd számottevő vagyonnal rendelkezik, lehetőséget nyújtanak a fenti szabályok arra, hogy egy egészségtelen arány alapuljon ki egyrészt a tömeggondnok részére megállapított készkiadások és díjak összege, másrészt pedig a hitelezők követelésének kiegyenlítésére maradó összeg között. Ez utóbbi állításunk igazságának bizonyítása indokolásra egyáltalában nem szorul, mert ez a körülmény általánosan ismeretes, köztudomású tény. Ennek az egészségtelen arány kialakulásának okát pedig abban véljük felfedezni, hogy egyrészt a tömeggondnok elfelejti, hogy ő ebben a minőségében a bíróság megbízottja, másrészt, hogy egyes cselekményeinek szükséges és indokolt voltát, valamint összegszerűségét a csődválasztmány még szorgos ellenőrzés mellett is nehezen tudja mérlegelni. Nem hallgathatjuk el azt a tapasztalati tényt sem, hogy nem ritkán a csődválasztmány fölületes ellenőrzést gyakorol a tömeggondnokba vetett bizalom folytán a számadások jóváhagyásánál. Nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a csődválasztmányt az ellenőrzési