Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - Adalékok a csődtömeggondnoki díj és készkiadások kérdéséhez
még a fenti formában sincsen korlátozva; — figyelemmel másrészt arra, hogy a tömeggondnok akaratkijelentésében kell megtalálnunk végső eredményben annak a törvényi rendelkezésnek magyarázatát, hogy a bíróság az egyesség létrejötte esetén a díjakat csak mérsékelheti, de fel nem emelheti, — a csődválasztmány hatáskörét illetően olykép formulázhatjuk, hogy a csődválasztmánynak csupán kezdeményező, tanácsadó, szerepe van. Ezzel szemben a csődválasztmány a tömeggondnoki készkiadások jóváhagyása tekintetében a csődtörvény szerint autonóm joggal bir és a bíróság a csődválasztmány jóváhagyása esetán a számadások helyességét csak az esetben bírálhatja felül, ha a közadós, ül. a hitelezők észrevételeket terjesztettek elő és ezeket a választmány figyelembe nem vette. A Cst. 163. §-nak ez a rendelkezése összhangban áll részint a Cst. 155. §-nak azzal a szabályozásával, hogy a tömeggondnok a vagyonkezelést tárgyazó minden fontosabb intézkedést a választmány elé tartozik terjeszteni: részint a Cst. 157. §-nak azon részével, mely szerint a. vagyonkezelésbe a bíróság csupán az esetben avatkozhatik be. ha visszaélések fordulnak elő és emiatt a hitelezők vagy a közadós panaszt emelnek. •2. Ezekután arra a kérdésié kell áttérnünk, vájjon a csődtörvényünk fenti szabályait bírói gyakorlatunk miként alkalmazza. . . Elsősorban arra kell utalnunk, hogy a tömeggondnoki készkiadások jóváhagyása tekintetében bírói gyakorlatunkban az az állandó jogi meggyőződés nyilvánul meg. hogy választmányi jóváhagyás esetében csupán a nyilvánvaló számadási hibák (összeadás, ugyanannak a tételnek kétszeres elnézéséből folyó felszámítása stb.) kiigazítása iránt intézkedhetik. Nyilvánvaló számadási hibának tekinti bírói gyakorlatunk azt is. ha valamely tétel felszámítása ill. a számadásból való kihagyása a csődtörvény rendelkezéseivel, ill. bírói gyakorlatunkban megnyilvánuló jogelvekkel ellenkezik. (V. ö. alábbi c) és d) ponttal.) Ki kell emelnünk azt a gyakorlatot is. hogy az esetben, ha egyes tételek szükségességét és összegszerűségét (pl. taxiköltségek) a bíróság nem tátja kellően indokoltnak, a számadást ugyan tudomásul veszi, de figyelmezteti a tömeggondnokot, hogy a jövőben ily tételek felszámítását mellőzze, ill. mérsékelten eszközölje. A csődtömeggondnoki díj megállapítását illetően bírói gyakorlatunkban pedig a következő jogelvek nyernek érvényesülést: a) A díjak csupán az összes függőben volt kérdések elintézése után egységesen állapítandók meg. o) A díjak nagysága a tényleg létező csődvagyon nagyságához igazodik. Tényleg létező csődvagyon fogalma alá kell vonnunk e vonatkozásban természetesen mindazokat az összegeket is, amelyek a csődvagyon részét képezték, de a csődeljárás