Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - Az "Öröklési illeték-biztosítások" illetékmentessége az uj illetékkodex tervezetében

151 a fogamzást komoly ok nélkül megakadályozza, akár pedig hogy a feleség méhmagzatát ok nélkül szándékosan elveszti. (P. 111. 3319/1937.) Az állandó gyakorlat szerint az árvaszék által jogerősen megállapított gyermektartási díj megfizetésének elmulasztása egymagában nem tekinthető a házassági bontóokot megvalósító szándékos és súlyos házastársi kötelességsértésnek, mert a férj gyermektartási kötelezettsége a gyámhatósági határozat folytán végrehajtásilag érvényesíthető vagyoni igénnyé vált, ilyen esetben pedig szándékos kötelességsértésről csak akkor lehetne szó. ha a férj szándékos cselekményével előidézi azt, vagy legalább is közrehat olyan irányban, hogy az árvaszékileg megállapított tartásdíjak ne legyenek behajthatók. (P. III. 3517/1937.). Ez az ítélet analóg avval a gyakorlattal, amely a nőtartásdíj fizetése elmulasztásának bontóokká való minősítése kérdésében fejlődött ki és amelyről előző számunk 93. oldalán is megemlékeztünk. Ez a gyakorlat nem helyeselhető. A tartásdíjnak az illetékes bíróság vagy hatóság előtt való érvényesítése vagy nem érvényesítése nem teremthet ceznrát abban a tekintetben, bontóoknak minősül-e a férj részéről a tartás elnmlasztása. Az egyedüli lényeges kritérium: tnd-e a férj teljesíteni és a teljesítés elmulasztásában mennyire játszik közre saját vagyoni helyzete. Bontóokul nem az elüzetés következtében keletkezett különélés, hanem az elüzetésnek a, ténye szolgál. A különélés ugyanis az elűzésnek a következménye. Már pedig maga a tett. nem pedig annak következménye a, kötelességsértő cselekmény. A bontóok elévülése tehát az elűzés időpontjától megkezdődik. (P. 111. 2139/1937.). Házassági bontóperekben e perek természeténél fogva az állandó bírói gyakorlat szerint a tanúval szemben emelt aggályossági kifogás megalapozására nem elegendő, hogy a tanú a peres házasfelek rokona, jó barátja, vagy háztartási alkalmazottja, liánéin más oly tényt is kell bizonyítani, amelyből okszerűen következtetni lehet a tanú aggályosságára. (P. III. 3514/1937.). A Kúriának e lap hasábjain többször bírált attól az álláspontjától, hogy a szegénységi jognak a H. T. 77. §-a a) pontja alapján megindítandó bontóper céljaira való kérelmezés*1 a viszszahivás őszinteségét kizárja, örvendetes eltérést jelent a P. III. 459/1937. sz. ítélet, amely a szegénységi jognak ilymódon való megkérését puszta alakiságnak minősíti, amelyből még nem lehet arra következtetni, hogy a felperesnek az életközösség helyreállítására irányuló szándéka őszinte és komoly nem volt. A bírói gyakorlat valamely erdő faállományának vevőié javára, megengedi azt, hogy a vétel alapján őt megillető erdő-