Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

136 IV. Mit értek a jog külső megnyilvánulási formáin? Négy körbe foglalhatnám ezeket a jelenségeket. Az első körbe soroznám az egyes embernek azokat az akaratnyilvánításait, amelyeknek jogi vonatkozásai vannak. Mert hiszen az egyes ember akkor, amikor jogi vonatkozású akaratát nyilvánítja, különösen jogügyletekben, akár tudatosan, akár a nélkül, hogy tudná, alkalmazkodik a joghoz, ténykedéseiben a jog nyilvánul meg.13) Az egyszerűbb nép körében a jognak ez a megnyilvánulása a jogi szertartásokban, a jelképekben, szólásmódokban, jogi közmondásokban jelentkezik, — a műveltebb osztályok körében pedig a jogügyleti formákban, a szerződés-formákban, az úgynevezett jogi formulárékban. A második körbe venném a szorosabb értelemben vett jogalkalmazást, a bíráskodást és a közigazgatást. A harmadik körbe tartoznék a jogszabályalkotás és végül a negyedik körbe a jogtudomány. Végig megyek mind a négy körön. 1. Az egyszerű nép jogi vonatkozású cselekvéseiben, a jogi szertartásokban, a jelképes cselekedetekben, a jogi szólásmódokban, a jogi közmondásokban a jog az élettel a legteljesebb összeforrtságban jelentkezik. A kettő között elhajlásról vagy szakadásról nem lehet szó. A foglalóadással, a kézadással, az áldomással a szerződést megkötöttnek tekintik; az aratórész tulajdonát az aratók a cégérnek a kepébe, jelesül a kepe legfelső kévéjébe, az úgy nevezett „papba" beszúrásával szerzik meg: a „szólításra" nemjelentkezéssel a mezőgazdasági cselédszerződést egy évre meghosszabbítottnak tekintik; azzal, hogy az építtető férj a ház oromfalára féldombormü alakjában illesztett koszorúba belevéseti felesége nevét, a telekkönyvi bejegyzésnél szilárdabban ismeri el feleségének közszerzeményi jogát. Ezekben és a falusi életnek számtalan más szokásaiban a jog az élettel teljes összeforrtságban jelentkezik. Nem mulaszthatom el. hogy ezzel kapcsolatban fel ne hívjam társaságunk figyelmét arra a nagyjelentőségű kezdeményezésre, amely kitűnő történelemtudósunknak, Tagányi Károlynak nevéhez fűződik. A Néprajzi Könyvtár 1919-ben kezdődött új folyamának első számaként jelent meg Tagányi Károlynak egy nagyértékű tanulmánya a népi szokások gyűjtéséről.14) Ebben a tanulmányában Tagányi Károly meggyőzően fejti ki, hogy a jogi vonatkozású népi szokások összegyűjtésének nemcsak nép13) Vitéz Moór Gyula szerint: Ha a jogszabály címzettjei a jog által reájuk rótt kötelességeket valóban teljesítik is, akkor a jog alkalmazóivá válnak. Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1925 215. 1. ") Tagánvi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Budapest, 1919.