Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Az alap önállótlansága

102 mog'atás legyen nyújtható. A járadékalap vagyona a hitbizományi kötöttség alól felszabadult — átmenetileg az egyik családtag tulajdonaként bekebelezett — egyik ingatlan eladási vételárából, szükség esetére, ha ez a vételár egy számszerűleg megjelölt öszszeget el nem érne, egyes családitagok arányos befizetéseiből volt megalakítandó. E rendelkezés foganatosításául a kijelölt ingatlan eladatott. Ezen vételárból (nem tisztáztatott a ténybíróságok által, hogy csupán a vételárból vagy a már említett befizetésekből is) értékpapírok vásároltattak a családi járadékalap vagyonaként, amelyek a Magyar Földhitelintézetnél nyertek elhelyezést. A járadékalap kezelését illetően a családi megállapodás akként rendelkezett, hogy a hitbizományi jogügyi igazgató három hónapon belül kezelési szabályzatot szerkeszt, amelyet két neve szerint megjelölt családtag — (akik közül az egyik a hitbizomány az idő szerinti birtokosa, a másik ennek első várományosa volt, de ebbeli minőségük ki nem emeltetett) a hitbizományi gondnok hozzájárulásával fog jóváhagyni, Ily kezelési szabályzat azonban el nem készült. Ugyanazon három személyből álló bizottságot jelöli ki a családi megállapodás arra, hogy a jövedelmek mikénti felhasználása felől rendelkezzék, utóbb mindhárom tisztségben személycsere következett be. A személycsere után — minthogy az utódok úgy vélték a megállapodás hallgatása ellenére is — hogy ők a hitbizományi pozíciójukkal a bizottsági tagság betöltésére is hivatva Vannak — az új hitbizományi gondnoknak — a másik két bizottsági tag felhatalmazást adott, hogy a családi járadékalap javára a Magyar Földhitelintézetnél vezetett folyószámla felett rendelkezhessék. Ezek után történt, bogy az egyik grófi családtag ellen vezetett végrehajtás során a végrehajtató lefoglalta a családi járadékalap javára kezelt értékpapírokat. A végrehajtást szenvedett nem tartozott a ,.családi megállapodás" résztvevői közé, sem azok közé, akik a családi járadékalap létesítéséhez befizetéssel hozzájárultak, vagy ily hozzájárulásra kötelezettséget vállaltak. Kézenfekvő, hogy a végrehajtást szenvedőt a járadékalap értékpapírjai felett semmi jog nem illette és így a végrehajtató ezen adósára nézve idegen vagyontárgyból kielégítést jogszerűen nem igényelhet. Nehézséget okozott azonban, hogy a feloldásra vonatkozóan fennálló jogos igényt ki érvényesítse? Ez a nehézség először az érdekelt családokat, a per megindítása után a bíróságokat terhelte. Az igényper a jelenlegi hitbizományi gondnok felperessége mellett indult meg. Az elsőbíróság a keresetet elutasította; a másodbíróság felperes fellebbezése folytán a keresetnek helyt adott. A kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmét elutasította (P. I. 3186/1937.). A Kúria igen érdekes indokolásába lépésről-lépésről halad. Megállapítja elsősorban, hogy alapítvány nem létesült. Második láncszemként megállapítja, hogy a járadékalap cél jára lekötött vagyon továbbra is megmarad azok vagyonául, akik a járadékalap létesítéséhez hozzájárultak. Az alap céljára történt lekötés ezt a tulajdonjogot meg nem szüntette, csak a tulajdonos rendelke-