Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - Az alap önállótlansága

103 zési jogát korlátozta. Ennek a kijelentésnek első fele hű marad az alap önállótlanságának gondolatköréhez; a második fele a rendelkezési jog korlátozottságának kimondásával védi a járadékalapi rendeltetést és így akarva - nem akarva külön jogi centrummá teszi az alapot a jogi személyiség elismerése nélkül is. Arra a kérdésre, hogy ennélfogva a tulajdonosnak, vagy ha többen járultak hozzá az alap létesítéséhez — a tulajdonosoknak volna meg a felperesi joga, a Kúria ítélete nem foglalkozik és így mellőzi a kisegítő felperesi jogosultság megállapítását, hanem azt vizsgálja folytatólagosan, hogy a felperesként fellépő jelenlegi hitbizományi gondnokot a felperességi jog megilleti-e. E jog megállapításához a Kúria a következő gondolatsorral jut el. A Kúria nyilvánvalónak veszi, hogy a kettős feladattal megbízott (kezelési szabályzat megalkotása és jövedelmek szétosztása) bizottság tagjai részben csak névszerinti megjelölés ellenére hitbizományi pozíciójuk alapján jelöltettek ki. Ez a kúriai állásfoglalás annál meggyőzőbb, mert a generációkra szóló érvénnyel létesített járadékalap sorsának az első generáció kihalása után is kell, hogy gazdája legyen. Az új hitbizományi érdekeltek tehát a bizottsági tagságra is jogosultak. Felperesként azonban csak az egyik bizottsági tag lépett fel. A Kúria ezen egyetlen bizottsági tag actorátusát is megállapította. Elvileg ugyan a megbízott kétség esetén nem jogosult a megbízás átruházására, de ha a megbízók a többeknek adott közös megbízás körébe eső egyes teendőket valamennyi bizottsági tag együttes eljárásának nem kívánták fenntartani, úgy a megbízottak egymásközött érvényesen megegyezhetnek, hogy egy bizottsági tag járjon el egyedül. Idevonatkozóan a Kúria megállapítja, hogy a felek feltehető akarata csupán a járadékalap jövedelmének mikénti felhasználására vonatkozó döntést kívánta valamennyi bizottsági tag együttes eljárásának fenntartani, de a járadékalap vagyonának (ez a kifejezés sem egyeztethető össze az alap önállótlanságával, jogalanyiságának hiányával: a nem jogalanynak nem lehet vagyona, az ítéletben nyilván csak kifejezésbeli rövidítés az ,,alap vagyona") fenntartása és károktól való megóvása céljából szükséges cselekmények elvégzésére a megbízottak egyik társukat egyéni eljárásra is feljogosíthatták. A megbízás átruházhatósága körén belül maradó átruházás is tehát jogilag érvényes. Ez okból tehát a felperest az igényper megindítására is feljogosítottnak kell tekinteni. A végrehajtást szenvedett jogi helyzetére a Kúria megállapítja, hogy a járadékalap létesítésére felhasznált vagyon állagára semminemű jog nem illeti és az a fenti lehetőség, hogy a bizottság netáni döntése alapján a jövedelmekből esetleg részesedhetik, az állagra vonatkozó jog gyakorlását meg nem engedi. A Kúria tehát elismerte az alap képviseletére egy nem tulajdonos jogosultságát. Bizonyára még inkább elismerte volna a Kúria ítélete szerint tulajdonosként minősülő azon családtag fellépését, aki tulajdonaként kebeleztetett be a járadékalap céljára eladott ingatlan. A tulajdonos személyétől elkülönülő képviseleti jog, sőt nem is a tulajdonos egyéni akaratából keletkező képviseleti jog elismerése lazít az alap ön-