Polgári jog, 1938 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 2. szám - A mezőgazdasági hitel átképzése

86 Az itt ismertetett rendelkezések hatálya nem terjed ki a nyilt árusítási üzletekben, valamint az azokkal kapcsolatos irodai és raktárhelyiségekben alkalmazott tisztviselőkre, utazó tisztviselőre és a Giro- és Pénztár Egylet r.-t. tisztviselőire. Fenti rendelkezések 1938. március 1.-én lépnek hatályba. Ha az iparban (kereskedelemben) bányászatban vagy kohászatban a munkabérek indokolatlanul alacsonyak, a munkavállalóknak fizetendő legkisebb munkabérek hivatalos megállapításának van helye. E megállapításra hivatkozott bizottságot és bizottságokat az illetékes miniszter állítja fel. Az a munkaadó, akinek vállalatára a megállapított legkisebb munkabérek érvényesek, köteles az ezt feltüntető hirdetményt, a munkavállalók által könnyen látható helyen olvashatóan a munkahelyiségekben kifüggeszteni. Ha a munkaadó a megállapított legkisebb munkabérből bármilyen címen valamit levon, köteles a munkabér esedékessége alkalmával a munkavállalónak részletes elszámolást adni. A munkavállaló a munkaadótól a valóban fizetett és a megállapított legkisebb munkabér közötti különbözetet és a munkabér késedelmes fizetéséből származó kárának megtérítését követelheti attól a naptól számított egy év alatt, amely napon a munkavállaló a megkárosításról tudomást szerzett, feltéve, hogy igénye időközben el nem évült. Az elévülés határideje 3 év. Ugyanannál a munkaadónál eltöltött egy évi folytonos szolgálat után évenként legalább 6 nap fizetéses szabadságot kell adni. Az évenkénti fizetéses szabadság a végzett munka minőségének és az eltöltött időnek növekedésével ugyancsak nő. A tanoncnak, gyermekeknek és 16-ik életévüket be nem töltött fiatalkorúaknak 14 napi szabadságot kell adni. Az évenkénti fizetéses szabadság legrövidebb tartamába nem lehet beszámítani sem a törvényes munkaszüneti napot, sem azokat a napokat, amelyen az alkalmazott betegség, baleset vagy lebetegedés miatt nem teljesített szolgálatot, kivéve, ha a betegség a szabadság megkezdése után következett be. E rendelet alapján fizetéses szabadságot elsőízben annak a munkavállalónak kell adni, aki az 1938. év folyamán bármikor egy évi folytonos szolgálatot betöltött. A fizetéses szabadság legrövidebb tartamának növekedése szempontjából az 1937. évi január hó 1 .napjától eltelt szolgálati időt kell számításba venni. A munkaadó az ily módon igénybe vett szabadság egész tartalmára köteles alkalmazottjának rendes illetményeit megfizetni. A szabadságot rendszerint osztatlanul kell megadni, hacsak a munkaadó és az alkalmazott a megosztásban kifejezetten meg nem egyezett. A szabadság azonban ilyen esetben sem osztható két munkanapnál kisebb részletekre. Az alkalmazottnak nem szabad fizetéses szabadságának tartama alatt ellenszolgáltatásért munkát vállalnia. A rendelet évenkénti szabadságra vonatkozó rendelkezései a tanoncokra és kiskorúakra vonatkozó rész kivételével nem terjednek ki olyan kisipari vagy kiskereskedő alkalmazottaira, aki üzletében, üzemében vagy vállalatában — a tanoncokat és a 16 éven aluli mun-