Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Árúellátási szerződések

611 galma, ha azonban kellő tárgyilagossággal vizsgáljuk a helyzetet, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a szóbanforgó szerződések bejegyzett kereskedőcégek között szoktak létrejönni, akik között a kereskedelmi forgalom természeténél fogva ép oly kevéssé lehet szó kizsákmányoló jogügyletről, mint uzsoráról. Feltétlenül helyes a törvényhozás intenciója, ha az uzsora és kizsákmányolási ügylet tekintetében kivételt tesz a kereskedők közti ügyleteknél, abból az elgondolásból kiindulva, hogy a kereskedelem végeredményben nyerészkedésen alapuló tevékenység és a kereskedelmi forgalomban az uzsora ismérveiként szereplő tudatlanság, könnyelműség, vagy szorult helyzet, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti aránytalanság helyes mérlegelési képességének a hiánya — józan és céltudatos kereskedőkről lévén szó, — aligha állapítható meg. Nyilvánvaló <az, hogy ha kereskedő bárminő súlyos feltételekkel létesít megállapodást, teljesen tisztában van eljárásának jelentőségével és következményével és azért köti meg a hitelező fél javára kikötött biztosítékoktól és szankcióktól hemzsegő szerződést, mert mindezek mellett is rendszerint megtalálja üzlete folytatásának és prosperitásának lehetőségét. Ha a lényeges feltételek, tehát főként a hitel terjedelme és feltételei és az eladási árak tekintetélben a megállapodás megfelelő, úgy mindkét fél megtalálja a maga hasznát és előnyét a megállapodásban és tekintettel arra, hogy a szóbanforgó szerződések rendszerint igen nagy árumennyiségek állandó hitelezését szabályozzák, tulaj donképen a hitelezőnél nem is lehet kifogásolni, ha a legmesszebbmenő szigorúsággal igyekszik követelését, üli tve a szerződésiben tervezett nagyterjedelmű üzleti forgalom me állapodásszerű lebonyolítását biztosítani, nem is szólva arról, togy a szerződés rendszerint megfelelő módon biztosítja azt a )\ ^ot, hogy a szerződés feltételeivel elégedetlen fél felmondással, \ gy anélkül megszűntesse a szerződést. Ezék a szerződések nem is jelentenek veszélyt az általános hitelforgalom szempontjából mindaddig, míg a felek kölcsönösen teljesítik kötelezettségeiket, a hitelező pedig szerződéses szállítási kötelezettségének teljesítése során gondosan nyilvántartja adósa egész gestióját a szerződésben lefektetett ellenőrzési és biztosítási apparátus igénybevételével. Más azonban a helyzet akkor, ha a hitelező az ellenőrzés és felügyelet kezelése tekintetében gondatlanul jár el és mulasztásit követ el főként abban az irányban, hogy tudva, vagy nem tudva lehetővé teszi azt, hogy adósa olyan hiteleket vegyen igénybe, amelyeknek honorálása később aggályossá, vagy esetleg lehetetlenné válik. Ebben az esetben ugyanis e szerződések a legnagyobb mértékben veszélyessé válnak nemcsak a szerződő felékre nézve, hanem főleg a többi hitelező és a hitelforgalom biztonsága szempontjából is. Ha a fizetésképtelenség esetén jelentkező veszélymomentumokat az adós szempontjából vizsgáljuk, ez az insolvenciával járó egyéb hátrányoktól eltekintve, főiként abban a súlyos feün-