Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás
606 munkája igen könnyű, de éppen ezért messzemenőleg gyakorolnia kell az összes hatóerők felismerésének és a kiinduló pontjaikra való visszahelyezkedésnek erényeit. Dogmatikusabban kifejezve ugyanezt: nem elég a felelősség levonásához a logikai lánc helyreállítása valamely kiindulópont és végeredmény között — ahoz, hogy a kiinduló pont okká és a végeredmény ezen ok okozatává minősíttessék és hogy az ok létrehozója felelőségre vonható legyen, elengedhetetlenül szükséges annak tények alapján való leszegezése, hogy a) a szóbanforgó kiindulópont jelentősége a szerepet játszó kiindulópont — sorozatban kizárólagos, vagy kiemelkedő, tehát nem mellékes; b) nemcsak az okozat vártájáról lehet a kiindulópontot felfedezni, hanem ellenkező irányban is megvolt a felismerés lehetősége; c) e felismerésnek a köteles gondosság kifejtése mellett meg kellett történnie; d) A megtörtént felismerés a hasonló gondosságra köteles átlagos embert a szóbanforgó magatartás megváltoztatására vitte volna. — Hivatkozom ezen okfejtéshez a Jogi Hirlap VIII. évfolyamában 1089. szám alatt közölt ítéletre: „arról, hogy az alperesi igazgatósági tagok kártérítési kötelezettsége megállapittassék, csak akkor lehetne szó, ha az igazgatóság tagjai figyelem és körültekintés mellett előreláthatták volna a másik rt. megsegítése érdekében hozott áldozatok hiábavalóságát. Minthogy azonban ezen másik rt. anyagi romlását a világgazdasági eseményeknek kedvezőtlen alakulása okozta és az egyéni akarat által nem irányítható ezeknek az eseményeknek mikénti alakulását az igazgatóság tagjai előre nem láthatták, kártérítési felelősségük megállapítható nem volt" (C. IV. 422/1934.), valamint a P. IV. 4764/1935. sz. döntésre: „A titkos tartalékalapnak utóbb beállott veszteségek fedezésére való fordítása, ha az igazgatóság tagjai a kedvező viszonyokra tekintettel bizalommal lehettek a rt. vagyoni helyzetének jövőbeli kedvező fejlődése iránt, nem ütközik a törvénybe és nem nyújt alapot az igazgatóság kártérítő felelősségének megállapítására." 2. Sokat foglalkoznak a határozatok azzal a kérdéssel, hogy ki érvényesíthet kártérítési igényt a K. T. 189. §-a alapján? Tekintettel e szakasz általánosságban tartott szövegezésére, a társasági hitelező érvényesítési joga általánosan el van ismerve, itt főképen az veendő mindég figyelembe, hogy az igazgatósági tag pozíciója a társasági szervezetből folyik — benne és általa él a társaság — és hogy fokozottan kötelessége ténykedéseiben elsősorban és mindenekfelett a társaságot látni, amelynek életét megtestesíteni hivatott. Kényesebb az a kérdés, hogy miképen helyezkednek el az érvényesítés vonalán egymás mellett részvénytársaság és részvényes?