Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

605 dig szem előtt kell tartani azok szokásszerű menetét és nem lehet a bírói szék bármily magas tekintélyével a folyamatokra új medret parancsolni. A most említett joggyakorlati nézőpont (feladatok általánosítása) tehát a törvény szellemében módosítandó lenne. Ha az egyik, vagy másik igazgatósági tag a reá bizott igazgatósági feladatot el nem végzi — megmarad amúgyis a többi igazgatósági tagnak tiltakozási lehetősége. Ha pedig e tiltakozás elmulasztatik. megvan a jogellenesség tényállása, vagyis a felelőségrevonás jogalapja. (1. P. IV. 5750/1936.) Nem kell tehát az igazgatósági tagokat a feladatsablónok Prokrusztesz-ágyába fektetni: a biztonsági szelep — amint itt levezettük — amúgy is adva van. Egyes döntésekben világosan mutatkoznak az ily értelemben való állásfoglalásnak körvonalai; nem is volna egyébre szükség, mint ezeknek a körvonalaknak erősítésére és következetes kitöltésére. Idézem az idevágó ítéletsorozatból a Hiteljog Tárának 1934. évfolyamában a 17. oldalon közölt határozatot: „Az igazgatósági tagnak az ügyvezetés irányítására és ellenőrzésére vonatkozó, kötelessége nemcsak az igazgatósággal, hanem az egyes igazgatósági taggal szemben sem terjedhet ki az egyes üzletek megkötésére és az üzletek lebonyolításának részleteire." c) A vétkességi elvből folyó további tétel, az, hogy kártérítési felelősség címén az igazgatósági tag ellen csak az léphet fel, aki kárát okozatilag visszavezeti a megtámadott igazgatósági tag vétkes magatartására. Az 5750/1936. sz. döntés szóhangzata szerint „Az alperesek kártérítési felelőssége az adott esetbeír (dacára az igazgatósági tagot kötelező gondosság elmulasztásának) — „nem volt megállapítható, mert — az igazgatóság tagjai ... kártérítési felelősséggel csak az esetben tartoznak, ha a keresetbe vett kár és az igazgatósági tagok szóbanforgó mulasztása közt az okozati összefüggés megállapítható." Ennek az okozati összefüggésnek a lapjára tartozik az a megállapítás, mely szerint, ha valamely már létesült eredményből indulunk ki visszafelé az eredményt létrehozó ok irányában és az általunk követett nyomon valamely határozott kiindulási pontot felfedezni vélünk: könnyen esünk felfedezésünk kizárólagosságának, vagy fölérendeltségének optikai csalódásába: könnyen elfeledjük, hogy minden eredmény több együtt ható tényező eredője. Figyelmen kivül hagyjuk, hogy az együtt ható tényezők kiindulási pontjai sokszor igen távol esnek egymástól, függetlenül és önállóan hatnak és az egyik kiindulási ponton őrtálló személy feszült gondosság mellett sem mérlegelheti a többi kiindulási pontból elinduló erőket, azok nagyságát, sebességét, sőt sokszor azokat egyáltalán nem is érzékelheti. Az előállott eredmény halmáról visszafelé tekintő hadvezéri bölcseség