Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A Pp. 413. §-a é s a perujítás

601 mérés, kezességi, szavatossági kötelezettség vállalása). A Pp. 413. §-a a jogerő részleges áttörését azért engedi meg. mert a Pp. 131. §-a szerint pergazdasági okból kivételesen jövőbeli marasztalást enged olyan huzamos jogviszony folytán, melynek terjedelmét pedig utólagos, jövőbeli a bíró által meg nem jósolható körülmények módosíthatják. Világosan kiemeli a külömbséget a Pp. 413. §-a és a perújítási esetek között a Kúria P. I. 3164/1937. számú 1937. október 20-án hozott ítélete. A felperes a részére jogerősen megítélt baleseti járadék felemelését kéri azon az alapon, hogy az alapperben a járadékot 40%-os munkaképesség csökkenés alapján állapították meg, holott a munkaképesség csökkenése nagyobb. A Kúria helyesen mutat rá arra, hogy amennyiben már az alapper folyamán nagyobb volt a felperesnek munkaképességében beállott csökkenés, úgy azt csak perújítás útján érvényesíthetné, de nem a Pp. 413. §-a alapján, az új perben tehát csak az az újabb munkaképességcsökkenés hozható fel, mely az alapperbeli ítélet jogereje után következett be. A Kúria ítélete foglalkozik a drágulásnak a Pp. 413. §-ával való viszonyával és a drágulást nem tartja elegendő alapnak a baleseti járadéknak a Pp. 413. §. alapján való felemelésére. A döntés indokolása: a Kúria 87. számú jogegységi döntése értelmében a járadék összege csupán a pénz értékében bekövetkezett lényeges változás esetében emelhető fel, ami pedig jelen esetre nem áll, mert felperes járadéka eredetileg is pengőben. állapíttatott meg. Elsősorban magában az, hogy a felperes követelése pengőben állapíttatott meg, nem zárja ki a pénzromlás lehetőségét, legfeljebb úgy értelmezhető a Kúria kijelentése, hogy a pengő pedig értékében nem csökkent. De nézetem szerint a drágaságnak elvi kizárása a Pp. 413. §-ában a járadék felemelésére szolgáló „körülmények^ közül, méltánytalan. A Kúria gyakorlatában találunk ellenkező döntéseket, a lényeges és általános drágulást elegendő oknak tartják a járadék felemelésére (J. H. I. 398., 399. III. 830., IV. 124.). Ha ideiglenes nőtartásnál a vétkes férj a házassági együttélést nem szüntette volna meg és általános drágulás áll be, úgy a felesége élelmezésére, ruházatára többet kellett volna költenie, természetesen teherbíró képessége korlátai között. Miért részesüljön a vétkesen a különélést előidéző fél előnyben? A pénzromlás és az általános drágulás nemzetgazdasági szempontból nehezen külömböztethető meg, az általános drágulás, ha nem is valutáris okokból, egyenlő a pénz vásárlóerejének, a javakhoz viszonyított relatív értékének csökkenésével. Természetesen csak állandóbb és lényeges drágulás adhat okot a Pp. 413. §-a szerinti járadék mennyiségének felemelésére.