Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi jog forrásai és a magánjog

570 mint organikusan összefüggő és önmagát fejlesztő rendszernek a magánjogban kiképzett jogelvekkel való kiegészülése lehetőségeit és szükségességét. A szélső pozitivista, helyesebben voluntarista felfogással szemben, mely csak az államok által elfogadott tételeket tekinti nemzetközi jogszabályoknak, fellépett neo-naturalista ellenhatás az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikkében szereplő „általános jogelveket" elméletének a tételes jog által is elismert győzedelmének tekintette, mig a voluntaristák saját elméleteik keretében igyekeztek e rendelkezés értelmét és jelentőségét magyarázni. így Anzilotti szerint") a 38. cikk 3. pontja nem kiván nemzetközi jogforrás lenni, mely az államok közti kapcsolatokra is kihatással van, hanem csupán a Bíróság felhatalmazása, hogy szükség esetén a nemzetközi jogon kívül álló jogelveket is alkalmazzon; Salvioli szerint viszont az általános jogelvek csak arra valók, hogy a nemzetközi pozitív jogszabályok értelmezésére használtassanak,10) mig Cavaglieri szerint egyáltalán semmi jelentőségük nincs.11) Ez utóbbi tehát abba az ellentmondásos helyzetbe kerül, hogy mint pozitivista magának a tételes jogszabálynak sem kíván jelentőséget tulajdonítani. A magunk részéről nem tartjuk lehetségesnek az „általános jogelvek" olyértelmű felosztását, amint azt Verdross megkísérelte. Szerintünk itt a jogelveknek (tehát nem határozott tételbe vagy szövegbe foglalt, hanem elvi jelentőségű jogi gondolatoknak) oly összességéről van szó, melyeknek forrásuk vagy alkalmazásuk szempontjából vett felosztása már csak azért sem lehetséges, mert ezeknek épen az a jellemvonása, hogy a civilizált nemzetek jogi felfogásában általánosan el vannak ismerve. Az ú. n. konstruktív szabályok nemcsak a nemzetközi szerződési vagy szokásjog bölcsőjénél állottak, de részei a civilizált államok beijogának is. A statútum 38. cikke 3. pontja szövege szerint értelmezendő, tehát a „civilizált nemzetek által elfogadott jogelvekről'' van itt szó és semmi egyébről. A nemzetközi jogban különösen napvilágra kerül, hogy vannak oly jogelvek, melyek nem egyegy nemzeti jognak vagy valamely jogágazatnak, hanem minden modern jogrendszernek szerves velejárói. Amint minden társadalmi vagy társasági lét szükségképen jogalkotásra késztet, úgy nemzetközi bíró non /igweí-határozatot nem hozhat, bár még mindig van oly tekintélyes felfogás, mely a non liquet-et megengedettnek tartja, így pl. Politis, La Justice internationale, 1924., 84. 9) Corso di diritto internazionale, 1923., 64. 1. 10) La Corte permanente di giustizia internazionale, 1. Rivista diritto internazionale, 1924., 125—26. 1. ") Rivista, 1922., 51. 1.