Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi jog forrásai és a magánjog

571 ez a jog nem nélkülözhet bizonyos jogelveket, melyek folyományai a társas lét fennmaradása iránti kívánságnak és amelyeknek forrásai: az igazságosság, a méltányosság és az és.zszerűség.12) Amint az igazságosság megkívánja, hogy a károkozást kártérítés kövesse, a méltányosság és észszerűség követelménye, hogy pl. a teljes kár, tehát a kamatveszteség is megtéríttessék, anélkül, hogy ily kötelezettség az államok gyakorlatában kialakult szokásjogként kimutatható lett volna, amidőn valamely nemzetközi bíróság először ítélt meg kamatokat. Az általános jogelveknek az a természete, hogy általában a civilizált modern államok beljoga azokat elfogadta, ezek a jogelvek tehát nem idegenek az egyes államok előtt és a nemzetközi jogba való ínkorporálásuk a beljogi elfogadás tényéből is levezethető, bár helyesebbnek látszik az inkorporálást a jog organikus és logikailag önmagát kiterjesztő természetének betudni. Az alkalmazandó általános jogelvek természetesen nem állhatnak ellentétben a nemzetközi jog alapelveivel és amennyiben ellentét állna elő. alkalmazásukra sör nem kerülhet. Nem alkalmazhatók akkor sem, ha a kérdéses tényállás vagy jogviszony tekintetében szerződési vagy szokásjogi rendelkezés áll fenn.13} Az általános jogelvek azért jutnak különös előtérbe a nemzetközi jog keretében, mert itt egy ki nem fejlett, differenciált szabályokra nem oszló és aránylag kevés tételes jogszabály felett rendelkező jogrendszerrel állunk szemben. Ilyen jogban, mint minden kezdetleges jogrendszerben, az általános jogi elvek jelentősége természetszerűleg nagyobb. Hiszen csak arra gondoljunk, hogy a jogi axiómák, nem a modern, hanem a régi jog termékei.14) 12) Az angol nemzetközi jogi írók helyeztek különös súlyt a nemzetközi szabályok észszerüségére és többen az észszerüséget („reason of the thing") a nemzetközi jog egyik jogforrása gyanánt fogadták el. L. Phillimore, Commentaries upon International Law, 1879., I. 34. 1., Westlake, International Law, 1910., I. 15. 1., Brierly, The Law of Nations, 1936, 55. 1. **) A 38. cikk először említi a szerződéseket, aztán a nemzetközi szokásjogot és a 3. pontban az általános jogelveket. Habár kifejezetten kimondva nincs, a dolog természetéből következik, hogy a fenti jogforrások közül a később megnevezettek szubszidiárius jellegűek, amennyiben a speciális szabálytól az általános szabályozás felé haladnak. L. Verdross, Die Verfassung der Völkerrechtsgemeinschaft, 1926., 65. 1. — Az előbb említett előadásában azonban már egy kivételt állít fel Verdross az általános jogelvek szubszidiárius természetével szemben, t. i. amidőn erkölcstelen nemzetközi szerződésekről van szó, amelyekkei szemben az általános jogelvek elsődlegesen érvényesülnek és elsődlegesen alkalmazandók. u) Az Állandó Nemzetközi Bíróság óvatos ítéletindokolásai is többször idéznek jogi axiómákat. Pl. a^Mosszul-kérdésben adott jogi vélemény az a része, mely vizsgálja, hogy a határkérdést a Nemzetek Szövetségének Tanácsa mily szavazati arányban döntheti el. annak