Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi jog forrásai és a magánjog

569 vezetését és hangoztatását tette lehetővé, melyek a nemzetközi jog természetes alapelveivel ellentétben állottak.4) Amint az államok gyakorlatában kialakult szokásjog és a nemzetközi szerződések rendszere megerősödött, csakhamar bekövetkezett a reakció: megszületett a pozitív nemzetközi jogi iskola, mely kisebb vagy nagyobb eréllyel igyekezett kiküszöbölni a nemzetközi jog teréről minden természetjogi, vagyis római vagy magánjogi behatást. De amig a pozitivisták ezt a szándékukat fennen hirdetik, maguk is kénytelenek igen sok esetben rendszerük és az általuk kifejtett szabályok felállítása érdekében magánjogi elvekhez folyamodni. De ettől az időtől kezdve mintegy szokásossá vált a nemzetközi kézikönyvekben a magánjogi analógiák káros befolyásáról panaszkodni.5) Tehát előállott ekkor az a fonák állapot, hogy a nemzetközi jogi írók — csekély kivétellel — erősen kárhoztatták a magánjogi szemléletek és elvek bebocsájtását a nemzetközi jog csarnokába, de ugyanakkor a hátsó ajtón ők maguk vezették be e nem szívesen látott, de hasznos jövevényt. Ugyanakkor a nemzetközi bíróságok, amint azt e kérdés legkiválóbb monografikusa, Lauterpacht, oly szerencsésen kimutatta,6) ítéleteiket igen gyakran magánjogi intézmények alapul vételével szerkesztették. Anélkül, hogy a nemzetközi szokásjog által elfogadott jogintézményekről lehetne beszélni, a nemzetközi bíróságok megítélnek kamatokat, elutasítanak igényeket elévülés vagy „estoppel" címén, átveszik a magánjogi gondatlanság, okozatosság, elbirtoklás és utódlás elveit, tele tűzdelik ítéleteik indokolását római és magánjogi axiómákkal vagy elvekkel és ily alapon vezetik le végkövetkeztetéseiket.7) A nemzetközi bíróságoknak ez az állandóan folytatott gyakorlata nemcsak élénk cáfolata a nemzetközi jog hézagairól szóló annak az elméletnek, mely szerint igazi nemzetközi jogszabály hiányában a nemzetközi bíróságnak non liquethatározatot kellene hozni,8) hanem kifejezésre juttatja a jognak, 4) PL Moser, Teutsches Staatsrecht, 1738., 214. 1. polemizál egy meg" nem nevezett jogásszal, aki az állam területére behatolt ellenséggel szemben a Lex Aquilia rendelkezéseit óhajtja igénybe venni. 5) Pl. Holtzendorff, Handbuch des Völkerrechts, 1885., I. 72. és 126. 1.; Bulmerincq, Praxis, Theorie und Codification des Völkerrechts, 1874., 130.1.; Triepel, Völkerrecht und Landesrecht, 1899., 211— 24. 1.; vannak azonban a pozitivisták között olyanok, akik a magánjogi és római jogi analógiák használatát hasznosnak ítélik, pl. Liszt, Völkerrecht, 1925., 79. 1. 8) Priváté Law Sources and Analogies of International Lraw, 1927.. 215—96. 1. 7) Azóta számos ilyen a magánjogból levezetett jogelv a bíróságok állandó gyakorlata'folytán a nemzetközi szokásjog részévé vált. 8) A non liquet kérdése a nemzetközi jog hézagainak elméletével kapcsolatban merül fel. A túlnyomó felfogás szerint azonban a