Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - Jelzálogjog alapítása a kényszeregyességi kérvény beadása után

557 ki van zárva az, ami a Meszlény magyarázatából szószerint következnék, nevezetesen, hogy a rendelet a visszterhes ügyleteket a vagyonifelügyelő hozzájárulásának hiányában érvényteleneknek, az ingyeneseket pedig csupán a (hitelezőkkel szemben (relatíve) hatálytalanoknak kívánta volna nyilvánítaná, vagyis a hitelezőkön kívüli személyekkel — sőt a már érintett mértékben a hitelezőikkel szemben is — az ingyenes ügyleteket favorizálni akarta volna. Véleményem szerint tehát elvben nincs akadálya annak, hogy a telekkönyvi hatóság akár a kérvény beadása és az eljárás megindítása közötti időben, akár az eljárás megindítása után érkezett beadvány és az adósnak, mini telekkönyvi tulajdonosnak bármikorról keltezett 'bekebelezési engedélye alapján a jelzálogjogot bekebelezze. A gyakorlatban bizonyára nem fog előfordulni, hogy az eljárás megindítása után kelt bekebelezési engedéllyel jelentkezzék a hitelező a telekkönyvi hatóságnál, mert ez nyomban az eljárás megszüntetését és a csőd hivatalból való megnyitását vonná maga után, a Ke. 88. §-ána,k 2. bekezdése pedig a hitelezőt amúgyis minden előnytől megfosztaná. Elvileg azonban ez a lehetőség fennáll és az így bejegyzett jelzálogjogot nem lelhetne eredetileg érvénytelennek minősíteni. Ennek az álláspontnak a megerősítésére hivatkozom Grosschmidra, áki még a Cst. 12, §-át is hajlandó ügy értelmezni, hogy a csődnyitás után érkezett beadívány alapján is be kell a jelzálogjogot jegyezni, ha a bekebelezési engedély még a csődnyitás előtt !kelt, csak az ilyen bejegyzés nem lehet a hitelezőkkel szemben hatályos/1) Hogy a csődinyitás után kelt okirat esetére ugyanezt nem mondja, annak oka a Cst. 3. §-a, amellyel analóg szabályt azonban a kény szer egy ességi szabályok közt nem találunk. Igaz, hogy elsősorban maga Grosschmid is csak a csőd megszűnésié utáni időben mondja a csőd előtt kiadott bekebelezési engedélyt felhasználhatónak és szinte csak kuriózumképen adja az idézett megoldást, ez azonban a Cst, 12<. és 13. §-ának azon a szövegezésén alapul, amely a jogszerzés lehetőségéről, a bejegyzés érvényességéről! szól és amihez hasonló kijelentéseket a kényszieregyesség szabályaiban nem találunk. Meg kell még említenem, hogy a Ke. 21. és 22. §-ai az adós beleegyezése nélkül történő és kényszerintézkedésen alapuló jogszerzésekkel szemben felismerhetően erőteljesebben védik a hitelezők par conditióját, hiszen hatósági intézkedéseket '•') „De sőt a Cst. 12. szakaszát szorosan követve (a csőd elleni hatály világos kizárásával) a csőd folyama alatt is megadandó volna az átírás) épenúgy miként az élőbbről datálódó átírást a megtámadás csak ily értelemben alterálja." Fej. Jub. I. 2061.