Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Jog és kötelesség a családjogban

544 Jog és kötelesség a családjogban címmel a Magyar jogászegylet civiljogi szemináriumának november 10-iki vitaestjén Dr. Wagner Lilla tartott előadást, Az előadó e fogalmak általános jogfilozófiai jelentőségét boncolta — s elsősorban azért épp a családjogon belül, mert a jognak ez a területe az, amelyben leginkább érvényesül a személyesség és a viszonosság elve. a jog és kötelességgondolat e legsajátosabb vele járója. W. L. voltaképp a Grosschmid és Szászy-Schwartz-féle elgondolásokból indult ki, s a családjog személyiségjogi részének azóta eléggé elhanyagolt területén ezeket fejlesztette tovább — azonban néhány merőben új eredményre is jutott a régi elgondolások következetes revíziója alkalmából. Ezen új elgondolásai közül a következőket emelhetjük ki: Először is, a „jogi személy" konstrukciójának a mintájára, annak ellenpárjaként állítja fel az „intézmény" fogalmát, azaz az olyan egyesülését, melynek morális öncélúságot tulajdoníthatunk. A jogi személlyel szemben, melyet fikcionált aktív személyiségi jogok (pl. cselekvőképesség) illetnek meg, az intézménynek passzív személyiségi jog jár: bizonyos tiszteletbentarttatási igény. Ilyen intézmény az állam is — de a házasság is intézmény-jogú. Ez azt jelenti, hogy jogok illetik meg tagjai részéről, kiket irányában kötelességek terhelnek. Második következmény, hogy ennélfogva a családon belül egyéni „jogok" alig, csak kötelességek léteznek; előbbiek rendszerint csak quasi-jogok: — jogokként fellépő kötelességek, vagy kötelességek beteljesítését lehetővé tevő feljogosítottságok. Jog és jogosítotfság éppoly kevéssé azonos mint kötelesség és kötelezhetőség. Szorosan véve joga mindenkinek csak saját, jogosítottsága ellenben a más érdekének a keresztülvitelére is lehet. A más érdeke ez esetben a házasság, mint intézmény, vagy, ezt is megelőzőleg, a gyermek érdeke. Egyébként is a családjogon belül egyetlen nagy jogpolitikai elvet kellene ebből folyólag is megvalósítani: a favor minoris-t. Szembenáll W. L. azzal a felfogással, mintha a családjogon belül elképzelhető volna jog, amely kötelesség is, kötelesség, amely jog is. A jog lényegéhez tartozik, hogy igénybevétele tőlünk függjön (róla le is mondhassunk) a kötelességet azonban már nem választhatjuk fakultative. Egyetlen aktusban ez ellentmondás volna. A családjogban e kettő gyakran azért tűnik egynek, mert sokszor vagy igen szorosan kapcsolódik két aktus, vagy helyettesíthetik is egymást. Érdekes tétele, hogy míg a jog egyéb területein jogok állnak kötelez/bőségekkel szemben, — a családjog sajátos természetét az adja meg, hogy itt jogosííoííságok kerülnek kötelességekkel szembe. A kötelesség fogalmához is újszerű meggondolásokat ad: ez voltakép a másnak a joga, de a másnak olyan joga, melynek érvényesítése nem a jogosítottnak, hanem a kötelesség alanyának a kezébe van letéve. Egész kis rendszere kerekedik ki nála ezeknek a fogalmaknak szoros elhatárolásából a személyiségi jog elvi jogszabá-