Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 7. szám - Grosschmid-előadás a Magyar Jogászegyletben

a cégvezetőnek adott ingatlanelidegenítési meghatalmazás jellegére nézve kialakult kontroverziát. Grosschmidnek az álképviselőre vonatkozó fejtegetéseiből megállapította, hogy a magánjogi törvénykönyv javaslatának vonatkozó rendelkezései még mindig nem tükrözik eléggé vissza Grosschmid álláspontját. A kereskedelmi társaságok jogiszemélyiségét Grosschmid általában elismeri, de az előadó egyes megnyilatkozásaiból mégis levezette, hogy a külföldi irodalomban csak a legutóbbi években feltűnt azt a helyes felfogást vallja, hogy a jogiszemélyiség konzekvenciáit nem lehet minden vonatkozásban mereven levonni. A közkereseti társasági tagok felelősségével kapcsolatos kérdések érintése után vázolta az előadó a helyettesíthető és elhasználható ingóságokból álló betét tekintetében kialakult vitát, a külföldi legújabb jogfejlődés ismertetésével a Grosschmid álláspontjának helyessége mellett foglalva állást. A társaság bírói feloszlatásának jogi minősítését és a K. t. 107. §-ában foglalt facultas alternatívát ismertette, majd behatóbban foglalkozott a felszámolói hatáskör korlátozásának harmadik személyekkel szembeni hatályával, végeredményben közvetítő megoldásul a kereskedői gondosság egy új értelmezési módját ajánlva. A részvénytársasági jog köréből az előadó kiemelte, hogy Grosschmid az igazgatóság tagjainak álképviselőkénti eljárásáról ismételten szól és ebből az látszik, hogy az igazgatóság képviseleti hatalmát sem látja harmadik személyekkel szemben korlátlannak és korlátozhatatlannak. A kereskedelmi ügyleti fogalomkörre vonatkozó néhány megjegyzés mellett az előadó az ügyleti szabályok köréből a kötbért emelte ki megállapítva, hogy a M. t. szabályai Grosschmid tanításának pontosan megfelelnek. Nem foglalkozott az előadó a kamat, a pénztartozás és a kereskedelmi vétel problémáival. A kamatra vonatkozó tanítások épen úgy, mint Grosschmidnek a kötelmek általános szabályai körébe tartozó más, a kereskedelmi ügyleteket is érintő tanításai a magánjogi tudományok mindkét nagy területén közkincscsé váltak. A pénztartozás már az ünnepi előadássorozat keretében is önálló kifejtőre talált, a kereskedelmi vételre vonatkozó tanok pedig feltétlenül külön előadást igényelnek. Megemlítette végül az előadó, hogy a ma uralkodó felfogással szemben Grosschmid a csődnek a kiadói ügyletre való hatása szempontjából a K. t. 532. §-át hatályban lévőnek tartja, aminek általános elismeréshez jutása a kiadói ügylet különleges természetére figyelemmel, mindenképen kívánatos. Előadásának végén az előadó felvetette azt a gondolatot, hogy a grosschmidi tanításoknak a kereskedelmi jog tudományában való érvényesülését egy olyan „breviárium" kiadásával kellene előmozdítani, amely a Fejezetek kereskedelmi jogi megnyilatkozásait lehető változatlan szövegben, de a kereskedelmi törvény rendszerében adná vissza. A mai viszonyok közt azonban a gazdasági élet viharaival sokkal szorosabb érintkezésben álló kereskedelmi jogban szükségképen az organizációs problé-