Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Egyetemleges kötelezettség megszűnésére befolyással biró körülmények

121 ugyan azt eredményezi-e az egyik adóstárs személyében mutatkozó „egyéni lehetetlenség", hogy most már a tehetősebb kötelezettek ifi mentesülnek az eredeti mértékben megállapított tartásdíj fizetésének kötelezettsége alól? Pontosabban, van-e olyan jogszabály, mely kizárná az adós mérséklés iránti keresetét pusztán azon okból, mert vele együtt többen és pedig egyetemlegesen vannak kötelezve, s a fellépő adós kötelmi viszonyának módosulásai éreztetik-e reflexhatásukat az együtt kötelezett adóstársak és a hitelező viszonyára nézve ? Ha erre az utóbb feltett kérdésre helyesen akarunk válaszolni, tisztában kell lennünk azzal, hogy adósi (passzív) egyetemlegesség esetében, mint Szladits mondja, — (Magyar Magánjog vázlata 114. oldal) egyik, vagy másik adós helyzetében a kötelem tartalmára és terjedelmére befolyással biró tények rendszerint ennek az adósnak a jogviszonyára szorítkoznak. A kötelemmozgató tény tehát szabály szerint az egyes adós és hitelező viszonyában bentmaradó és a többi adóstárs viszonyára nézve nem kiható hatályú. Éppen ilyen kettes: bentmaradó, vagy kiható hatálya lehet nemcsak a kötelemmódosító, de a kötelemszüntetö okoknak is, ami kitetszik a K. T. 270. §-ának első bekezdéséből, valamint a magánjogi törvényjavaslat 1189. és 1190. §§-aiból is. A Kúria ítélkezéésben állandóan követett gyakorlat is különböztet ú. n. tárgyilag ható szüntető okok között, aminők: a fizetés, a teljesítés, a teljesítés helyetti adás (K. 5740 1927., K. 3780 1926.) ezzel szemben a részviszonyban bennmaradó in personam ható szüntető ok pl. az elévülés, egyesség, stb. Ily szempontból vizsgálva adósnak a körülmények rosszabbodásából folyó szolgáltatási képtelenségét, nézetem szerint ez az egyéni lehetetlenség oly szüntető, helyesebben módosító ok, mely bentmarad a hitelező és a fizetésre képtelen adós részviszonyában, s a kötelmi viszony teljességére ki nem hat. A Pp. 413. §-a alapján hozott ítélet valójában egy elengedő szerződést helyettesít a hitelező és a meggyengült fizetőképességű adós között, kinek az anyagi jog értelmében jogigénye nyilik körülményeinek in peius való változása esetében a tartásdíj kötelezettségének mérséklésére (mert tartásdíj fizetésével senki sem veszélyeztetheti saját megélhetését). Az ítélet deklarálja, hogy az adós megváltozott körülményeinek mily összegű tartásdíj iránti kötelezettség felel meg és a jognak megfelelő elengedő szerződést — a hitelező és az adós viszonyába belenyúlva — kényszerítőleg megteremti, amivel az eltolódott egyensúlyi helyzetet közöttük helyreállítja. Nem állja meg helyét ezért az indokolás kiemelt megállapítása, mintha az adósi egyetemlegesség útját állná az egyik adós tartozása mérséklésének s adott esetben az egyetemlegesség nem lehet akadálva annak, hogy a bíróság egyik adós kötelezettségének tartalmát és terjedelmét módosítása, esetleg megszüntesse anélkül, hogy ez az ítélet hátrányosan befolyásolná a hitelező jogviszonyát a többi adóstárssal szemben.