Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A fedezeti elv érvényesülése az ingatlanvégrehajtási eljárásban

111 a Vht. 164. §-a értelmében kinevezhető zárgondnok díja az árverés kitűzése idejében pontosan meg nem állapítható, ezért csiak keretösszegben vehető számításba. Nem kevesebb bizonytalanságot okoz az előnyösen kielégítendő köztartozások számításba vétele, melyeket a bejelentett összegben kell figyelembe venni. A bejelentésekből ugyanis rendszerint nem állapítható meg az, hogy azok közül melyik van már jelzálogjoggal biztosítva, aminek igen gyakran az a következménye, hogy ugyanaz a követelés kétszer lesz számításba véve. Ez pedig már sértheti a hátrább álló végrehajtatok érdekeit annyiban, hogy a részükre megállapítandó legkisebb vételár összegét esetleg oly mértékben megnöveli, hogy az ingatlan nem lesz eladható. Célszerűbb lenne tehát az adóhatóságoknak a meghallgatásra idézése. Ha az árverés kitűzés időpontjáig bejelentés nem érkezik s így előnyösen kielégítendő köztartozás a legkisebb vételár megállapításánál nem volt figyelembe véve, utóbb érkező bejelentés folytán, hivatalból kell a legkisebb vételárakat módosítani. Feltétlenül szükségesnek mutatkozik ily módosítás, ha az első helyen álló végrehajtató javára a Vhn. 26. §-ában meghatározott összeg a legalacsonyabb eladási ár és az utólag bejelentett köztartozások összege azt meghaladja. További kérdés, hogy a sorrendi tárgyaláson felszámítható és sorozható-e előnyösen az egyáltalában be nem jelentett, vagy a bejelentett összegen felüli köztartozás. A fedezeti elv érvényesülését nem érintő megoldás csak az lehet, hogy a be nem jelentett és így a legkisebb vételár megállapításánál figyelembe nem vett köztartozást csak az esetben lehet előnyösen sorozni, ha ezzel az elért vételárhoz viszonyítva még kielégítendő követelések kielégítése nem szenved sérelmet. E megoldás, melyről még szó lesz, ellentétben van az érvényben lévő sorrendi szabályokkal: Az előnyösen kielégítendő tételek után következő jelzálogos hitelezők követelésének kiszámításánál a 23. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. Ha ezek a szabályok nem nyújtanak elég támpontot, — bár erre vonatkozó rendelkezés nincs — a dolog természetének megfelelően, a Jt.-nek és a Vht.-nek azon szabályai alkalmazandók, melyek meghatározzák azt, hogy a jelzálogos hitelező, jelzálogjoga alapján, mennyiben kaphat kielégítést tőkekövetelésére és a jelzálogi bejegyzéssel biztosított egyéb mellékköveteléseire. A jelzálogjog legelsősorban a bejegyzett tőkekövetelés fedezetéül szolgál. Számításba kell venni tehát a követelés bejegyzett tőkeösszegét. Az érdekeltek azonban a meghallgatás során nyomban valószínűsíthetik, hogy a követelés egészben vagy részben megszűnt és a tulajdonos a megszűnt követelés ranghelyével sem rendelkezhetik. A 23. §. további intézkedést nem tartalmaz a tekintetben, hogy az ily, valószínűsítetten megszűnt követelést a legkisebb vételár megállapításánál számításba kell-e venni, vagy sem. Hogy a követelés fenn nem állásának sikeres valószínűsítése a követelés figyelmen kívül hagyását 4*