Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A fedezeti elv érvényesülése az ingatlanvégrehajtási eljárásban

112 vonja maga után, egyedül abból következtethető, hogy más célját és értelmét e rendelkezésnek nem lehet találni. Hogy a követelés egészbeni, vagy részbeni fenn nem állására vonatkozó állítás valószínűsítésére mily bizonyítékok alkalmasak, esetenként kell elbírálni. Abból, hogy a valószínűsítésnek nyomban kell történnie, következik, hogy e kérdésben bizonyítás felvételének nincs helye. Marad, úgyszólván, egyedüli valószínüsítési eszközként az okirati bizonyíték. Ha a követelés fenn nem állásának valószínűsítése sikerült és ennek folytán a követelés a legkisebb vételár megállapításánál figyelmen kívül hagyatott, kérdéses marad, hogy mennyiben van ennek kihatása a hitelező jogállására a továbbiakban. A kielégítési sorrendi szabályok szerint a követelés megszűntének valószínűsítése nem ad módot a követelés sorozásának megtagadására, nem lehet ily következménye a legkisebb vételár megállapítása során sem. Előfordulhat tehát az, hogy a figyelmen kívül hagyott követelést a sorrendi tárgyaláson felszámító hitelezőt, a korábbi sikeres valószínűsítés ellenére is, perre kell utasítani és a per eredményéhez képest a követelést a vételárból esetleg ki kell fizetni. A 23. §. most tárgyalt rendelkezése, amellett, hogy félbenmaradt rendelkezés benyomását teszi, egyébként sem világos, a megfelelő kiegészítést tehát nem nélkülözheti, mert a jelenlegi szabályozás mellett nincs érvényesülési s így alkalmazhatósági lehetősége sem. Teljesen bizonytalan a tőkekövetelés meghatározása akkor, ha külföldi pénznemben van békebelezve és az átszámítás módja nincs meghatározva. A kielégítési sorrend szabályai szerint ez esetben a pengőérték megállapítására irányadó időpont a kifizetés időpontjáig kitolódhatik. A tőkével egyenlő rangsorban kielégítendő kamat címén félévi kamathátralékot kell a tőkéhez hozzászámítani. A félévi kamat azonban nem lehet elegendő. Az árveréskitűzés és a tényleges kielégítés időpontja között is több idő telik el hat hónapnál. De a vonatkozó szabályok szerint a tőke rangsorában elégítendők ki az árverés napjáig lejárt, három évnél nem régibb, valamint az árverés napjától tovább folyó kamatok. Nem lévén pontosan megállapítható a kamat összege sem, ez szintén azt eredményezheti, hogy az egyes hitelezők követelése a tényleges kielégítésnél többet fog kitenni, mint amennyivel követelésük figyelembe vétetett. A 23. §. felhívott rendelkezéséből nem lehet megállapítani, hogy a félévi lejárt kamaton felül, a tovább folyó kamatok is számításba veendők-e. A gyakorlatban a végrehajtási joggal nem bíró hitelező tőkeköveteléséhez csak félévi kamatot számítanak. A legkisebb vételárak lehető pontossága megkívánja, hogy a követelésihez az árverés napjától tovább folyó kamatok is hozzászámíttassanak, E címen minimálisan három hónapi kamatot kell figyelembe venni, mert az árverés napjától a tényleges kielégítés időpontjáig ennyi idő minden körülmények között eltelik. Az árverés elleni előterjesztés, a sorrendi és utalványozó