Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - A fedezeti elv érvényesülése az ingatlanvégrehajtási eljárásban
109 III. A fedezeti elv fent kifejtettek szerinti, célszerűbb, alkalmazásának előfeltételét az árverés alá bocsájtandó ingatlan eladáskori becsértékének pontos megállapítása képezi, mert e nélkül az abszolút túlterhelési határt nem lehet megállapítani. A gyakorlati tapasztalat szerint, a becsérték (kikiáltási ár) megállapításának mai módja a tényleges érték megállapítására nem alkalmas, A földadó alapján értékelt ingatlanok becsértéke nagyon alacsony, viszont a nyers házbérjövedelem alapján kiszámított becsérték túl magas. Ez sokszor eredményezi azt, hogy egyrészt alacsony áron kelnek el nagyobb értékű ingatlanok, másrészt a magas becsérték miatt el nem adhatók. De nem jöhet figyelembe az adóalapon való értékelésnél az ingatlan becsértékét befolyásoló más körülmény, így az ingatlanra bekebelezett különböző szolgalmak, (haszonélvezet), telki terhek, amelyek kétségkívül csökkentik az ingatlanért árverésen elérhető vételár nagyságát. Ezek felismerésén alapszik az 1934: XXXIV. t.-c. 80. §-ának a Vhn. 22. §-át kiegészítő azon rendelkezése, mely nemcsak a végrehajtató, de bármely érdekelt hitelező, sőt a végrehajtást szenvedő részére is lehetővé teszi az ingatlan értékének szakértői becslés útján való megállapítását. A hivatkozott §. már a forgalmi érték megállapítását teszi kötelezővé a szakértők részére, amikor kimondja, hogy azt az értéket kell megállapítani, amenynyiért az ingatlant a becslés idejében, az árverési hirdetménybe foglalt feltételek mellett, szabadkézből értékesíteni lehetne. Az árverés alá bocsájtandó ingatlan tényleges becsértékének megállapítása több szempontból igen fontos, ennélfogva az elárverezendő ingatlan megbecslését az árverés előtt kötelezővé kellene tenni és a becslést bírói hatáskörbe kellene utalni. A becslési eljárás (szakértői vélemények beszerzése) az árverési kérvény beadásától a felek meghallgatására kitűzött határnapig eltelő kb. egy hónap alatt befejezhető lenne. Szakértők alkalmazása esetén a szakértői költségek az árverési vételárból előnyös tételként lennének kielégítendők. ILI. A legkisebb vételár megállapítása végett az érdekelteket meg kell hallgatni, kivéve, ha a Vhn. 26. §-a szerinti legkisebb vételár is van annyi, hogy a végrehajtató követelését megelőző terhek teljesen fedezve vannak. Természetes, hogy a Vhn. 26. §-ában meghatározott keretbe nemcsak az árverést kérő végrehajtató, hanem az utolsó helyen álló végrehajtató kivételével, a Vht. 166. §-a értelmében osatlakoztatandó összes végrehaj tatok és más hitelezők követelésének bele kell férnie. A meghallgatásra ugyanazokat és ugyanolyan módon kell megidézni, mint akiknek az elintézésként kibocsátandó árverési hirdetményt kézbesíteni kell. Az idézésnek nincs szankciója, a meg nem jelenésnek nincs bírói határozatban kimondandó hátránya, a határnap elmulasztása miatt tehát igazolásnak sincs Polgári Jog 1937. 2. sz. 4