Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 2. szám - A fedezeti elv érvényesülése az ingatlanvégrehajtási eljárásban
107 gal biró hitelező, kielégítésre már igényt nem is tartható követelésének behajtása címén, elárvereztethette az ingatlant a megelőző hitelezők érdiekei ellenére és akkor is, ha azok az árverést megtartani nem kívánták. Lássuk most már, mennyiben alkalmas a mai szabályozás e cél elérésére. Az ingatlant, melynek kikiáltási ára (becsértéke) 4000 P., terheli: A jelzálogjoga 4000 P. B végrehajtási jelzálogjoga 200 P. C jelzálogjoga 500 P. D végreh. jelzálogjoga 100 P. A fedezeti elv érvényesülését megelőző időben akár B, akár D kérte meg az árverést, az ingatlan a kikiáltási ár felén, illetve kétharmadán eladható volt. A fedezeti elv érvényesülése mellett B érdekében 4000 P-ön, D érdekében 4700 P-őn alul el nem adható. Ha tehát az ingatlan túl van terhelve és a kikiáltási ár megfelel a tényleges becsértéknek, vagyis a 4000 P értékű ingatlanért magasabb vételár a legnagyobb valószínűség szerint el nem érhető, addig mig az adós A hitelezővel szemben kötelezettségeit teljesíti s így az végrehajtási jogot nem szerez, vagy szerez, de az ingatlant nem akarja elárvereztetni, az ingatlan árverésen nem lesz eladható. Ha A végrehajtási jogot szerez és megkéri az árverést, a mai és korábbi helyzet között nincs külömbség. Nyilvánvaló e példából, hogy a fedezeti elv érvényesülése végett az egyes hitelezők részére megállapított legkisebb véteiári összegeknek csak addig lehet gyakorlati értéke, ameddig meg nem haladják azt az összeget, melyet az árverés alá bocsájtott ingatlanért árverésen — a forgalmi érték, vagy az elérhető vételárra befolyással biró bármely más körülmény lehető figyelembe vétele mellett — elérni lehet. Minden olyan esetben, amikor a megállapított legkisebb vételárak ezen elérhető vételár összegét meghal adják, annak ellenére, hogy az ingatlan nem lesz eladható, az árverési hirdetményt mégis ki kell bocsájtani. Hiánya tehát a legkisebb vételár megállapítására vonatkozó rendelkezésnek az, hogy mint a Vhn. 26. §-ában megállapított alsó határt, függetleníti a hitelezők követelésétől, az ingatlan becsértékét, mint felső határt nem veszi figyelembe. Ebből sok fölösleges eljárás származik. Az .adós érdekeit az árverés alá bocsájtott ingatlanért elérhető vételár tekintetében védi a Vhn. 26. §-a, mert ezen értéken alul az ingatlan semmi körülmények között sem adható el. (relatív túlterhelési határ). Az ingatlan becsértékének fele, illetve kétharmad értékén tűi a hitelezők, de az adós érdekének védelme is csak a teljes becsérték (abszolút túlterhelési határ) erejéig képzelhető el. Ha az ingatlanért .a tényleges becsérték (forgalmi érték) elérhető volt, az adóst nem érte sérelem, az abszolút túlterhelési határon túl bekebelezett hitelezők érdeke pedig tovább nem védhető, mert nincs fedezet.
