Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A német részvényjogi reform

1U4 Annak eldöntése, hogy vagyonilletőség megállapításánál számbavehető-e a kereskedelmi vagy iparüzem eszmei értéke és ez mennyit tesz ki, az alapul vett tényezők mérlegelése alapján a bíróság feladata. Csak az üzletbe fektetett tőkének és az üz­letet folytató személyes tevékenykedésnek hozadékát meghaladó jövedelem vehető számításba az üzleti eszmei érték alapjaként (P. IV. 4963/1936.). A goodwill fogalmának a bírói gyakorlat által való elismerése lépésről-lépésre halad előre. Ha az üzlethelyiség szerződéses átvétele esetén épp az üz­let legértékesebb része — az adott esetben a vevőkör — megy át az átvevőre, az üzletátruházás megtörténte már ebből a tény­ből is megállapítható. Az üzletátruházás jogszabályai vásárcsar­noki elárusító hellyel bíró kereskedőkre is alkalmazást nyerhet­nek, mert ezeknek is van állandó vevőkörük. Ha a huzamosabb ideje árusítóhelyet biró apának a fia rövid ideig ikülön elárusító helyet tart, majd azt engedéllyel elcseréli apjával és az apa rö­vid idővel utóbb a saját árusító helyét megszünteti, úgy a fiút üzletátvevőnek kell tekinteni, mert mesterikéit és az üzletátru­házást leplezni szándékoló eljárása őt az üzletátruházó tartozá­sainak fizetése alól nem oldhatja fel (P. VII. 4422/1936.). A részvénytársaság igazgatósági tagja az ügyvitel ellenőr­zése körében nem köteles a társaság fiókintézetének olyan napi ügyleteibe irányítóan és ellenőrzőén befolyni, amelyekről ezek a pénzintézeti gyakorlat szerint a főintézetnek részleges jelen­tést nem is adnak (P. VII. 2857/1936.). Az állandó bírói gyakorlat a magát önállósító üzleti alkal­mazottnak azt az eljárását, amellyel önállósulását sajtó, mozi vagy ikörlevél útján a vevőközönség tudomására hozza, csakis közvetlenül a kilépést követően ismeri el jogosultnak, mivel ez, ha a volt főnö'k vevőkörének a megszerzésiét célozza is, meg­felelő korlátok között a magát önállósító alkalmazott boldogu­lása szempontjából megengedhetőnek mutatkozik. Nem jogosult azonban az alkalmazott ezt a hirdetést hónapokon keresztül vagy hónapok múlva megismételni és a volt alkalmaztatásra való uta­lást állandósít ottan hirdetni, mert ez mint meg nem engedhető vevőfogdosás és más munkájának a kihasználása a Tvt. 1. §-ába ütközik (P. IV. 3933/1936.). Ha a fél valamely jogorvoslat igénybevételéről lemond, a perorvoslati jog a mellékbeavatkozót sem illeti meg. Ez alól csak a Pp. 80. §-ának esete tekinthető kivételnek. Ha ez az

Next

/
Oldalképek
Tartalom