Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A német részvényjogi reform

103lapítani, mintha a sánta vagy a mozgásban egyébként akadályozott ügyvédet a jogkereső közönség pusztán ebből az okból kevésbé venné igénybe. Baleseti járadékkövetelés biztosítása csak veszélyeztetettség esetében követelhető. A P. I. 2856/1936. sz. ítélet szerint a követelés veszélyeztetett voltát és ezen az alapon a biztosítás szükségességét csak akkor lehetne megállapítani, ha az alperes olyan magatartást tanúsított volna, amely törzsvagyonának elidegenítésére vagy őt megillető haszonélvezeti jogról ellenszolgáltatás nélkül való lemondásra engedne következtetést. A P. I. 3316/1936. sz. ítélet szerint egymagában abból, hogy az alperesnek tartozásai vannak, még nem következik az, hogy a felperes járadékkövetelése veszélyeztetve van, főleg ha az alperes vagyonának cselekvő állapota tartozásainak összegét jelentős mértékben meghaladja. ¥ Két döntés érdekesen mutatja, hogy a H. T. rendelkezéseinek minő kihatásai lehetnek az örök jogban is. Házastársak között a durva bánásmód csak akkor érdemetlenségi ok, ha az oly mértékű volt, hogy annak alapján az örökhagyó a H. T. 80. §-ának a) pontja alapján a házasság felbontását kérhette és azt kérte is vagy csak azért nem kérte, mert ebben akadályozva volt (P. I. 3341 1936.). Ez az ítélet tehát megbocsátottnak tekinti azt a durva bánásmódot, amelyet az örökhagyó legalább is nem akart házasságbontó per megindítása útján megtorolni. Ugyanebből az alapból indul ki a P. I. 1813/1936. sz. ítélet is. Az indokolásból kivehető az, hogy a H. T. 83. §-ában körülírt hathavi határidő elmulasztásának örökjogi szempontból is a megbocsátással egyenlő hatálya van; figyelembe jönnek azonban a hat hónapnál régebbi okot képező tények, ha vannak újabb okok is és ezek mellett a régebbiek támogató okok gyanánt érvényesíthetők. Viszont nem vehető megbocsátásnak az, ha a házasfelek elhagyásos bontóper lefolytatásában egyeztek meg, mert habár az ezen alapon megindított bontópernek alapja nem volt, feltehető, hogy az örökhagyó e bontóper nem sikerülte esetében a H. T. 80. §-a a) pontja alapján megindította volna a bontópert. Végrendelet visszavonása is vissazvonható, mert ezt a törvény nem tiltja és mert minden egyoldalú, mások által el nem fogadott nyilatkozatot bizonyos korlátok között vissza lehet vonni. Ennek a visszavonásnak az 1876: XVI. t.-c-ben megállapított módon kell történnie és szükséges, hogy a visszavont végrendelet meglegyen, mert így az örökhagyó akarata kétség kívül megállapítható (P. I. 3341 1936.).