Polgári jog, 1937 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A német részvényjogi reform

102 Ha a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét a felárrendelet életbelépte előtt oldotta fel, úgy a /e/drrendelet visszaható természetű rendelkezései az adott ügyre is alkalmazandók. Minthogy az ú. n. kompenzációs költségmegtérítés lényegében ugyanazt a célt szolgálta, mint a rendelet szerinti felár: a felperes részére a felárnál kisebb kompenzációs költségmegtérítést meg kell ítélni (P. IV. 4046/1936.). Ha nagyohbszámú alacsonyabb értelmiségü fél ad ügyvédnek megbízást, úgy ezekből a körülményekből, valamint a feleknek az ügyhöz fűződő érdekeltségéből az következik, hogy mindegyik fél a közös ügyvéd munkadijából csak a ráeső aránylagos rész erejéig felelős. A jogtudó felperesnek lett volna kötelessége, hogy díjazásának egyetemleges követelése felől ügyfeleit előzetesen tájékoztassa (P. VI. 2192/1936.). Vételnél kikötöttnek tekintendő minden tulajdonság, amelynek az eladott dologban való megléteiéről az eladó a vevőt biztosította. Nem szükséges, hogy ez a kijelentés épen a szerződéskötéskor történt légyen; elegendő, ha a tárgyalások folyamán történt a dolog kérdéses tulajdonságára nézve az eladó részéről oly komoly kijelentés, amelyről az eladónak tudnia kellett, hogy a vevő arra épít, és a vételt arra tekintettel köti meg. Ily kikötött tulajdonság az is, hogy az eladó a gyógyszertár évi bruttó forgalmát 23—24.000 pengőben jelöli meg, ennek kimutatása végett az egyes hónapok forgalmát le is írja, holott a valóságos évi forgalom csak 6—7.000 pengőre tehető. (P. IV. 3878/1936.). A P. VI. 3540/1936. sz. ítélet ügyvédet rágalmazó sajtóközleményért 1.000 pengő nem vagyoni kárt állapít meg és megállapítja, hogy a St. 39. és 40. §§-ai érteiméiben nem vagyoni kár jár akkor is, ha a sértett vagyoni kárt egyáltalában nem is szenvedett. (Hasonló döntés a tavalyi évfolyamunk 596. oldalán közölt P. VI. 1191/1936. sz. ítélet.). A P. I. 3137/1936. sz. ítélet szerint csupán baleset elszenvedéseért a sérültnek nem vagyoni kárra nincsen igénye, hanem csak feltűnő eltorzulás vagy a sértett érvényesülésének egész életére kiható lényeges megnehezülése esetén. A P. I. 2994/1936. sz. ítélet szerint az ügyvéd, akinek egyik lába baleset folytán megrövidült, szintén nem kérheti eszmei kártérítés megítélését, mert nincsen elegendő alap arra, hogy ez a testi fogyatkozás csökkenthetné a felperes emberi értékét Vagy hátrányosan befolyásolhatná egész életére kihatóan az ő érvényesülését. A vagyoni kár megítélésénél is abból indult ki ugyanezen esetben a Kúria, hogy a közönséges tapasztalat alapján nem lehet megál-