Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A biztosítási díjperek és a perrendi reform

708 is, mert a nemzeti vagyon jelentős része kénytelen volna nélkülözni a biztosítási védelmet. Még annak idején, mikor a Törvénykezés Egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. t.-c. 91. §-a életbeléptette azt az intézkedést, hogy 25 pengőn aluli követelést jelzálogilag biztosítani nem lehet, rámutattak a biztosító társaságok arra, hogy ebben az intézkedésben a biztosítási díjak behajtásának nagymérvű megnehezítését látják. Ennél, a számukra rendkívül hátrányos intézkedésnél is sokkal méltánytalanabb a tervezet fenti intézkedése, mely most már nemcsak a követelés behajtását, hanem perbeli érvényesítését nehezíti meg. A perrendi reform fenti sérelmes és méltánytalan intézkedése három módon küszöbölhető ki: Az első és leghelyesebb lehetőség az volna, ha a tervezet kimondaná, miszerint a biztosítási ügyletből származó követeléseken alapuló perek — tekintet nélkül a pertárgy értékére — nem tartoznak a községi bíróságok hatáskörébe. Abban a nem várt esetben, ha az Igazságügymíniszter úr a fent felsorolt indokok ellenére nem találná a biztosítási ügyletekből származó pereket a községi bíróság hatásköréből kivehetőnek, megoldható volna a kérdés úgy is, hogy a Tervezetnek a Pp. 588. §-át megváltoztató 141. §-nak utolsó bekezdése oly képen módosíttassék, miszerint a községi bíróság elé utalt ügyeket, amennyiben biztosítási ügyletből származnak, a pertárgy értékére való tekintet nélkül lehet a járásbíróságnál fizetési meghagyás útján érvényesíteni. Végül volna még egy megoldási mód, mely legalább is megközelítené azon célt, hogy a biztosítási perek túlnyomó része a királyi bíróságok által döntessék el. A tervezet 141. §-a akként intézkedik, hogy az egyesületi tagdíjon alapuló perek közül csak azok tartoznak a törvénybíró kizárólagos hatáskörébe, melyeknek perértéke az öt pengőt túl nem haladja. Ezen rendelkezés analógiájára rendezhető volna a. kérdés oly módon is, hogy a tervezet 2. §-a kiegészíttetnék azzal a rendelkezéssel, miszerint a biztosítási díjkövetelés is csak akkor tartozik a községi bíróság kizárólagos hatáskörébe, ha a perérték 5 pengőnél kevesebb. Ez az analógia annál is inkább indokolt, mert a szövetkezeti alapon működő biztosító társaságoknál a biztosítotti viszony feltételezi a szövetkezeti tagsági viszonyt is. De a biztosítás eszméje alapján, amelynek lényege az, hogy az egyes kárát a közösség viseli, fellelhető a kölcsönösségi gondolat a részvénytársasági formában működő biztosító társaságok és a felek viszonyaiban is, úgy hogy az analógia a biztosítási díj és az egyesülési tagdíj között mindenképen megáll. Magasabb nemzetgazdasági érdekekből kívánatos volna, ha az Igazságügyminiszter úr méltányolná a kis követelések perlésének tekintetében felhozott aggályokat és még a tervezetnek törvényjavaslattá válása előtt módosítaná a sérelmes intézkedéseket. Dr. Bánde György