Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A biztosítási díjperek és a perrendi reform

709 Külföldi szemle. A Neue Züricher Zeitung 1936. október 18-iiiki számának egyik cikke azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vájjon követelheti-e a hitelező azon kárának megtérítését, mely azáltal merült fel, hogy az adós küliföldi fizetési eszközben meghatározott tartozását Leértékelt svájci frankban fizeti meg. A svájci kötelmi jog 74. §-a szerint effektivitási kikötés hiányában a külföldi fizetési eszközben meghatározott pénztartozási, feltéve azt, hogy a teljesítés helye Svájc és így a pénztartozásra a svájci jogszabályok irányadók, — az esedékesség napjának árfolyamán átszámított svájci frank értékben egyenlíthető ki. , Ha a küliföldi fizetési eszköz árfolyama csökken, akkor az adós érdeke az lesz, hogy tartozását a csökkent értékű fizetési eszközökben egyenlítse ki. A hitelező jogi helyzetét az adós spekulációs célzatú fizetési halogatásával szemben megvédi azonban a svájci kötelmi jog 103. §-a alapján kialakult az az elméleti és joggyakorlati álláspont, miszerint a késedelmes adós a véletlenért, tehát a küliföldi fizetési eszköz ériékében bekövetkezett értékcsökkenésért is felel. A késedelmes adóa köteles tehát a hitelezőnek a lejárat és a tényleges fizetés időpontja közt bekövetkezett valutakülönbözetet megitéríteni. Ebben a kérdésben, amint látjuk, a svájci joggyakorlat ugyanazokon az utakon jár, mint a miénk. Nem a külföldi, hanem a svájci törvényes fizetési eszköz leértékelése azonban új problémáik elé állította a svájci bíróságokat. A svájci frank értékcsökkenése következtében ugyanis az adós érdeke most már nem az lesz, hogy tartozását a küliföldi fizetési eszközben, hanem az, hogy a csökkent értékű svájci frankban egyenlítse ki. Kérdés azonban, hogy a hitelező, bár a svájci kötelmi jog 84. §-án alapuló, de valójában csökkent értékű teljesítéssel megelégedni köteles-e. A svájci kötelmi jog 103. és 106. §§-ai szerint generális szabály az, hogy a hitelező a késedelmes teljesítés következtében előállott kárának megtérítését követelheti. Azokban az 'esetekben tehát, amelyékben a hitelező bizonyítani tudja azt, hogy a fizetésnek esedékességkor frankban való teljesítése esetén a frankért küliföldi fizetési eszközt vásárolt volna, akkor feltétlenül követelheti a késedelmes adóstól a lejárat és a tényleges fizetés időpontja közt a frank leértékeléséből előállott kárának megtérítését. A fenti (körülmény bizonyítása azonban gyakorlatilag a legritkább esetekben lehetséges. A svájci Bundesgericht azonban még 1921-ben a kereskedelmii vétellel kapcsolatos ahs'trakt kárfelszárnitás intézményét kiterjesztette a valuta értékingadozásokra is. Valószínű tehát, hogy a svájci joggyakorlat a fent vázolt jogi kérdés gyakorlati megoldását az abstrakt kárfel számítás konstrukcióijával fogja megoldani. Ez a konstrukció azonban csak arra az esetre nyújt megnyugtató megoldást, ha a leértékelés időpontja az adós alanyi késedelmével esik egybe. Érdekes, kérdési az, hogy a svájci joggyakorlat meg fog-e elégedni azzal, hogy a Polgári Jog 1936. 10. sz. g