Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A biztosítási díjperek és a perrendi reform

707 bírák által döntessenek el az alsó foktól kezdve a legfelsőbb fokig,^ a kis szubsztrátumu perek egész tömege a törvénybíró kizárólagos hatáskörébe utaltassék, aki a tervezet 177. §-ának indoklása értelmében, még csak jogi képzettséggel sem kell hogy rendelkezzék. Annál is inkább szükség van, még az egészen csekély öszszegü biztosítási perek eldöntésénél is különleges jogi tudásra, mert a bíróságok biztosítási díjperekben nem csupán a kereseti követelés megítélése vagy elutasítása felett ítél, hanem implicite a biztosítás fennállása vagy fenn nem állása kérdésében is. A biztosítás fennállásához pedig nemcsak lényeges magánérdekek, hanem egyúttal fontos nemzetgazdasági érdekek is fűződnek. Épen a közelmúltban juttatta kifejezésre a magyar kír. Belügyminiszter úr, hogy mennyire fontosnak tartja a biztosításnak a népesség legszélesebb rétegeiben való elterjedését, amidőn a 180.000/1936. B. M. számú rendeletének 75. §-ával kötelességévé tette a községi elöljáróságoknak, hogy minden év tavaszán hívják fel a lakosság figyelmét a tűzbiztosítás előnyeire. Annak megvilágításául, hogy milyen lényeges gazdasági érdek fűződik egy 20 pengős díjú biztosítás fennállásához, elegendő rámutatni arra, hogy fenti díj a szerint, hogy az illető község a a díjszabás melyik helyosztályába tartozik, kb. egy 8—14.000 pengő értékű községi ingatlan tűzbiztosításának felel meg. Igen találóan állapítja meg az Igazságügyminiszter úr a tervezet 141. §-ának indoklásában, hogy az jogszabály, mely a 20 pengőn aluli követelését a községi bíróság kizárólagos hatáskörébe utalja, kétségtelenül meg fogja nehezíteni a hitelügyleteket. Ugyanott megállapítja a miniszter úr azt is, hogy a hitelügyletek megnehezítésében veszedelmet nem lát, mert egészségesebbé fog válni a hitelélet az által, hogy a hiteleket a hiteligénylővel egy helyen lakó oly cég fogja adni ezentúl, aki tisztában van az adós anyagi helyzetével és így csak hitelképes adós jut majd hitelhez. Az indokolásnak fenti megállapítása azonban a biztosítási ügyleten alapuló hitelezésre nem vonatkozhatik, hiszen Magyarországon ez idő szerint csak budapesti székhellyel rendelkező biztosító vállalatok működnek. A 41. §. indokolásában kifejtett azon alapelv, hogy a hitelezőnek kell az adós után menni, igen nagy nehézséget és költséget jelent a biztosító társaság részére, tekintettel arra, hogy a járásbíróság vagy főügynökség székhelyétől távolfekvő lakhellyel rendelkező adós perének tárgyalását ellátó ügyvéd vagy társasági tisztviselő készkiadásainak egy töredékrésze sem nyerhet fedezetet egy 20 P-n aluli követelés megítélt költségeiben. A hitelezett díjak behajtásának ily nagymérvű megnehezítése és a jogos követelések érvényesítése körüli jogbizonytalanság szükségképen arra fog vezetni, hogy a biztosító társaságok kénytelenek lesznek tartózkodni a díjak hitelezésétől, ami különösen elemi biztosítások esetén nemcsak a biztosított közönségre nézve hátrányos, tekintettel arra, hogy gazdaközönségünk nagyrésze csak a termés értékesítése után tud fizetni és így elesik a biztosítási lehetőségtől, hanem a köz szempontjából