Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 10. szám - Közterhek kiváltságos kielégítése és biztosítása
703 felel, ha az illeték a személyes fizetésre kötelezett szerződő felektől be nem hajtható. (E. H. 401. és 1101.) Az ismertetett rendelkezésekből két dolog következik. Ha a bíróság azt látja, hogy az illeték telekkönyvi biztosítását olyan személy ellen kérelmezik, aki az illetékkel szemben, harmadik jóhiszemű szerző lévén, csak dologi adósnak lesz tekinthető, vizsgálnia kell, hogy nem kapott-e a pénzügyi hatóságtól illeték fenn nem állását igazoló bizonyítványt. Erre a szempontra tekintettel a bejegyezés elrendelése előtt az ingatlan tulajdonost, mint csupán dologi kezest, meg kell hallgatnia, tekintettel arra, hogy a bizonyítvány felmutatása a bekebelezés megtagadására szolgáló ok. Ezzel az állásponttal szemben nem állhat meg az, hogy az ilyen illeték minden további nélkül bekebelezhető és ha a tulajdonos magára nézve sérelmesnek találja a bejegyzést, támadja meg jogorvoslattal, mert az ilyen illetékre nézve nem azt mondja a rendelet, hogy jogtalan bejegyzés esetén törölni kell, hanem azt, hogy a bekebelezést kérelmezni sem lehet, s épen erre való tekintettel a jogosultság hivatalból vizsgálandó! A második következtetés az, hogy sorrendi tárgyaláson, — erre irányuló kifogás esetén, — az illeték sorozása előtt a Kincstárnak igazolnia kell, hogy az illeték fizetésére személyesen kötelezettnél a behajtást megkísérelte és az sikerre nem vezetett. Viszont a gyakorlat értelmében az nem változtat az illeték helyzetén, ha a behajtás sikertelenségéhez az adóhivatal mulasztása vezetett. Minden esetre általános magánjogi szempontból a gyakorlatnak ez az iránya szokatlannak tekinthető, mert az általános jogelvek szerint, ha a másnak okozott kár valakinek a vétkességéből ered, legyen az a vétkesség akár szándékosság, akár gondatlanság, annak megtérítésére nem az azzal semmi összefüggésben lévő jóhiszemű harmadik kötelezhető. Nem csekély gyakorlati jelentőséggel bír az a kérdés, hogy mi a sorsa azoknak az illetékeknek, amelyeknél az előnyösen sorozhatás két, illetve öt évi határideje a rendelet életbelépte, 1934. október 14. előtt lejárt? Ha a két évi határidő letelt, a régi jogállapottal szemben a rendelet változtatást nem tesz, s ezért a két éven belül telekkönyvileg nem biztosított illetéket előnyös kielégítés nem illeti. Ha azonban az öt évi határidő a rendelet életbelépésének évében, 1934. év végéig terjedőleg telt el, úgy ez az illeték törvényes elsőbbségét időbeli korlátozás nélkül megtartja. Nincs időhöz kötve az előnyös sorozása azoknak az illetékeknek, amelyeknél az öt évi határidő a rendelet életbelépte után járt le. Több ingatlant közvetlenül terhelő illetéknek és kamataínak egy ingatlan elárverezése esetén teljes összegében való előnyös sorozása jogos kifogás tárgyává nem tehető. A Kir. Kincstárnak ilyen módon való sorozáshoz a joga a 16400 1933. M. E. sz. rendelet 7. §-án alapszik. Ugyanezen rendeleti intézkedés jogosítja fel a Kincstárt arra is, hogy részingatlan, illetve ingatlanjutalék árverésen való értékesítése esetében az egész ingatlant terhelő illetéket teljes összegében soroztassa.