Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Közterhek kiváltságos kielégítése és biztosítása

701 könyvi jogból azt, ami helyes és bevált, de nem zárkózik el az élet követelményei elől sem. E felfogás szerint megvédendő tehát a birtokkal megerősített kötelmi cím (törvényes jogcím birtokkal való megerősítés nélkül is) a telekkönyvi előbbszerzővel szemben, ha tudomással birt arról. E tudomás vélelmezendő a családtagoknál és meglévőnek tekintendő az ingyenszerzőnél, amint azt Grosschmid kifejtette. Egyetlen pontban vagyunk kénytelenek ellentmondani: ez a birtokállapot kutatásának kötelezettsége. Mint a vitában elhangzott egy felfogás: az ingatlant venni szándékozó ember természetben is megtekinti az ingatlant. Megtekinti, de esze ágában sincs, hogy a birtokállapot után tudakozódjék. Ha most olyan a birtokállapot, hogy annak a telekkönyvi birtoktól való eltérését konstatálni lehet, az ingatlan egyszerű megszemlélése alkalmával . . . akkor olvassuk rá a telekkönyvi előbbszerző fejére, hogy súlyosan gondatlan volt — ha nem konstatálta. Ha azonban a birtokállapot bonyolult, akkor pozitív tudomás vagy ingyenszerzés esetén kívül nem tekintenénk a telekkönyvi előbbszerzőt rosszhiszeműnek. Figyelemreméltó még az a felfogás is, mely nemcsak az ingyenszerzőt, hanem az aránytalanul olcsóbban szerzőt is fictío erejével rosszhiszeműnek tekintené és nemcsak a családtagoknál, hanem az egy községben lakóknál is, vélelmezné a rosszhiszemet. Közterhek kiváltságos kielégítése és biztosítása. A Vh. T. 189. §-a helyébe lépő 24.000/1929. L M. rendelet 15. §-ának b) pontja szerint a jelzálogos hitelezőket megelőző sorrendben elégítendők ki ,,a törvényes elsőbbséggel felruházott közadók és közadók módjára behajtandó ilyen tartozások." Az 1923. évi VII. t.-c. 74. §-ának 3. bekezdése szerint előnyös kielégítésre tarthat igényt az ingatlant közvetlenül terhelő illetéktartozás, valamint a vagyonátruházási illeték után szedett városi és községi pótilleték. E törvényszakasz világosan megmondja, hogy előnyösen csak az az illetékkövetelés elégíthető ki, amely az ingatlant „közvetlenül" terheli. A közvetlenül terhelő illetékek közé az 1920: XXXIV. t.-c. 23. §-a, — amely a 8900/1934. M. E. sz. rendelet 3. §-ával 1934. október 14-től kezdődően hatályon kívül helyeztetett, — ezen rendelet 1. §-ának 2. bekezdésével összhangban csupán az öröklési, ajándékozási és ingatlan vagyonátruházási illetékeket sorolja fel. Néha az elárverezett ingatlant közvetlenül több kincstári illeték-követelés terheli. A sorrendi tárgyalásra beküldött kincstári kimutatás általában mindegyik illetéket előnyösen sorozandónak mutatja ki és tünteti fel. A hivatkozott rendelet 1. §-ának 7. bekezdése kiemeli, hogy törvényes elsőbbség, — a Kincstár választása szerint, — csak