Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A jogcímvédelmi teória mai állása

700 lan vevője részéről még a birtokállapot kutatásának kötelezettségét is indokoltnak tartja. Azt mondja ugyanis, hogy ingatlant használni csak birtokbavétel által lehet. Jóhiszemű ember, ha úgy látja, hogy valaki már benne ül a megvenni szándékolt ingatlan birtokában, nem fogja az ingatlant ennek ellenére megszerezni, mert hiszen azt használni és így vele gazdasági célját betölteni nem lenne képes. Utal a világháború utáni időkre, amikor az áruhiány lánckereskedelmet alakított ki. Amikor egy ilyen lánckereskedőt felelősségre vontak, hogy a tőle vett szappannal nem lehet mosni, az a legnagyobb lelki nyugalommal jelentette ki, hogy ő nem mosni, hanem adni-venni való szappant adott el. így Nizsalovszky nem tartja lehetségesnek, hogy jóhiszemű ember a birtokbavétel lehetősége nélkül pusztán csak amiatt vegyen ingatlant, mert eladó őt arra biztatta, hogy a birtokot a benne ülő első vevőtől amúgy is el tudja majd perelni. Blau György a római jogi quiritár és bonitár tulajdonos helyzetét tartja sok tekintetben hasonlónak a telekkönyvi jogszerző és a telekkönyvön kivüli jogcímen fizikai birtokba helyezkedett helyzetével. A praetor ugyanis mindenkivel szemben megvédte Publiciana in rem actióval azt, aki az ingatlant megvette, és annak birtokába is helyezkedett, de a civiljogi szerzésmódot, a mancipatiót elmulasztotta. A tulajdonos keresete ellen rei venditae & tradítae exceptióval élhetett, ha pedig a tulajdonos viszszakerült a birtokba és ő perelte azt, akkor a tulajdonos exceptió dominiije ellen a replicatio rei venditae & traditae-t vethette. Nagyon plasztikus Blau Györgynek az a megjegyzése, hogy a bírói gyakorlatnak az a része, mely védi a birtokkal megerősített jogcímet az ingatlan dologi jogot redukálta az ingó dologi jog síkjába. Az az ága a gyakorlatnak pedig, mely már a birtokkal meg nem erősített jogcímet is védelemben részesíti, még egy lépéssel tovább megy és az ingatlan jogot a kötelmi jog síkjába vezeti vissza. Ez az álláspontja a kötelmi jogok abszolút védelmét tanító elméleteknek. Konklúzió. Ha végigtekintünk az elméleteknek most ismertetett öt csoportján, megállapíthatjuk, hogy a kötelmi jogok abszolút védelmét célzó és az elidegenítési ós terhelési tilalommal operáló felfogás tulajdonképpen nem az elméleti jogra, hanem a törvényhozóra tartozik. Uj, generális magánjogi intézmények létesítéséhez a törvény szava kell. Ugyancsak nem helyezkedhetünk fenntartás nélkül sem a merev telekkönyvi, sem a szélsőséges telekkönyvön kivüli álláspontra. Az elsőre éppen merevsége miatt, az utóbbira pedig amiatt, mert a telekköny jól bevált intézményét egészében rontaná le. Marad Grosschmid jogcímvédő felfogása. Ez véleményünk szerint a követendő út. Megtartja ingatlanjogunkból és a telek-