Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A jogcímvédelmi teória mai állása

693 Jóval érdekesebb a büntetőítéletek civiljogi elméleteire vetni egy pillantást. Látunk ítéletet, mely egyszerűen kimondja, hogy az ingatlan elkötelezése már az ingatlan tulajdonát is átszállítja. Egy másik ítélet már jogos szerzést is kíván a címhez, de jogos szerzésnek tekinti a birtokbavételt. Ezen ítéletek szerint a telekkönyvi bejegyzés természetszerűleg csak deklaratív hatályú. Grosschmid megjegyzi, hogy büntetőjogi gyakorlatunk valóságos „házi" civiljogot alakított ki saját használatára. Azonban mindezeket a mesterkélt és erőszakolt civiljogi elméleteket azért konstruálja meg a büntetőgyakorlat, mert jogérzete azt diktálja, hogy itt materiális jogtalanság történt. Ezen elméletek nélkül pedig — kifejezett törvényszó hiányában — nem volt képes e jogtalanságot megtorolni. Grosschmid azonban rámutat arra, hogy az ítéletekben refrainszerűen visszatérő az a megállapítás, hogy az ingatlan tulajdona már az elkötelezéssel átszáll, csak azt a'karja jelenteni, hogy az ingatlan az elkötelezőre érdekbelileg idegenné vált. Grosschmid most egy fokozatát állítja fel a jogi felismerő képességnek és ezzel alkalmat nyújt nekünk arra, hogy megláthassuk, milyen feneketlen mélységek tárulnak fel a jogban a lángelme előtt. Azt mondja ugyanis: A legalsó fokozat: Nem tudni azt, hogy nuda emptione nem szerzünk tulajdont. A második: Tudni azt, hogy csakugyan nem szerzünk. A harmadik: Felismerni azt, hogy a 'két fél közötti vonatkozásban ez nem tehet különbséget. Az első fokozaton áll büntető judikaturánk, a másodikon a Novella tervezete, a harmadik az, amelyre nekünk, feladatunk megoldásánál, szükségünk van. (Itt visszautalunk Grosschmid azon megjegyzésére, melyet a dologi és kötelmi jog különbségéről mondott.) De lege ferenda az ingatlan kétszeri elidegenítését Grosschmid sikkasztásként büntetné. Említettük Grosschmid megjegyzését, hogy az elkötelezőre az elkötelezéssel a dolog érdekbelileg idegenné válik. Igaz, hogy eddigi büntető jogszabályaink csak ingó-sikkasztást ismernek, de Grosschmid kimutatja, hogy ami a tényleges rendelkezés alá kerülés az ingónál, ugyanaz az ingatlannál a telekkönyvi birtok: mód és alkalom arra, hogy idegen dologgal sajátunként rendelkezhessünk. Már de lege lata is nagy ínikonzekvenciát lát Grosschmid abban, hogy ha valaki a birtokában lévő ingatlannak, melyről tudija, hogy másé, — egyes alkotórészeit ingósítva elidegeníti: sikkaszt; de ha a telekkönyvi birtokában lévő idegen ingatlan egészére nézve él vissza a tényleges helyzettel: nem büntetlhető. Eddig Grosschmid fejtegetései a kétszeri eladásról. Az ő zseniális konstrukciója sem zárta le azonban a témát. A kétszeri eladás problémája állandóan napirenden van. Grosschmid fejtegetéseinek mélysége, de nem utolsó sorban Grosschmid nagy tekintélye is az oka annak, hogy a más felfogáson állók sem Polgári Jog 1936. 10. sz. 5