Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A jogcímvédelmi teória mai állása

690 3. Végül megtámadható azon az alapon, hogy második vevő az előbbi, birtokkal megerősített jogcímről tudott. Az 1.) esetben, igaz, érvénytelen az ügylet, de ennek az érvénytelenségnek konzekvenciáit első vevő még sem vonhatja le . . . saját jogán. Levonhatja azonban a közös eladó jogán, aki neki mindazt kiadni tartozik. . . (cessio vindicationis) . . . amivel az elkötelezett dologra bir. A 2.) és 3.) esetben azonban a szerződés érvényes. Eladó maga meg sem támadhatja. Az alább indokolandó körülmények legfeljebb az első vevőt jogosítják fel arra, hogy jogának a második vevő telekkönyvi jogaival szemben is érvényt szerezzen. Azonban a jogi irodalom felfogása eltér a 2.) és 3.) esetben követendő eljárás tekintetében. Mint látni fogjuk, valamennyi író egyöntetűen megvédendőnek tartja első vevő érdekét az összejátszó második vevővel szemben. Késhegyre menő vita van azonban a harmadik eset helyes megoldásáról. A vita magja: Rosszhiszem-e a megelőző és birtokkal megerősített jogcímről való tudomás, illetőleg milyen relevenciája van a telekkönyvi szerzés szempontjából? Az opt. alapján a kérdés diagnózisa ez: Az első vevő, miután jogcíméhez (opt. 1053.) telekkönyvi átírás (opt. 431.) nem járult, nem szerzett tulajdonjogot, hanem csupán követelési (dologhozi, opt. 307.) joga volt s van az eladó ellen a telekkönyvi szolgáltatásra. Az eladó fennálló tulajdonjogából e körülmény nem von le semmit, s ekként nem akadálya a második vevő általi tulajdonszerzésnek. Ami pedig nem akadálya a szerzendő jogunknak, az arról való tudomás, merőben irreleváns. Más szóval: minthogy a telekkönyvvel ellenkező materiális jog nem jött létre, a telekkönyvbe vetett bizalomra itt nincs szükség. A rosszhiszem pedig egyszerűen tárgytalan. Eddig az opt. álláspontja. Mi azonban nem helyezkedhetünk maradéktalanul erre az álláspontra. Az opt. és az ezt recipiáló oé. ugyanis annak idején abból a feltevésből indultak ki, hogy a telekkönyv intézményének bevezetésével a tényleges birtoknak a telekkönyvi birtokkal szemben semminemű jelentősége nem lesz. E feltételezett körülmény azonban nem következett be. Mutatja a megtámadási esetek sokaságán kívül az a körülmény is, hogy azóta a törvényhozás számos esetben érezte magát indíttatva, hogy a telekkönyv tartalmát a valósággal összhangba hozza. Az első vevő jogállását Grosschmid a következőkben látja: Nem kétséges, hogy a második vevő szerzett tulajdont, azonban terhelve azzal, hogy engedjen az első vevő, közös eladójuk ellen irányuló, személyes igényének. Tehát második vevő tulajdont szerzett, de e tulajdon az első vevő ellenében relatíve hatálytalan. Ha azt mondjuk tehát, hogy a dologi jog sűrített kötelem, t. i. sűrítése annak a mindenkit terhelő kötelezettségnek, hogy a jogosultat a jog által védett körben való szabad mozgá-