Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

1933-ban a dollár értékét újból megállapította. Az Amerikai Egyesült Államok idevonatkozó jogszabályainak ismerete nélkül azonban nem lehet megállapítani ennek a változásnak a mibenlétét, közelebbről azt, hogy a jelenlegi dollár a régi aranyalaptól tényleg elvált-e és ezzel valóban új pénzegység lépett-e a régi helyére? Ennélfogva a Kúria felold és meghagyja a felebbezési bíróságnak, hogy állapítsa meg az Amerikai Egyesült Államok vonatkozó jogszabályait, mert ha a takarékbetét elhelyezése idején érvényben levő dollár ma már nincs forgalomban, úgy nem lehet arról szó, hogy a pénzintézet a Kt. 326. §-ának 2. bekezdése szerint teljesítsen, hanem a takarékbetét elhelyezése idejében érvényben volt dollár értéke (mikori értéke?) szerint tartozna teljesíteni. Az ítélet sok érdekes problémát vet fel. A Kúria úgy látszik abból indul ki, hogy a nem felértékelési célzattal elhelyezett, nem dollárra átkeresztelt pengő, hanem valóságos dollárbetét nem valorizálandó. Ez a kiinduló pont már egymagában is vitás lehet. Az azonban nem egészen világos, hogy mi jelentősége van emellett a kiinduló pont mellett az Amerikai Egyesült Államok törvényhozása beható vizsgálatának. Ha ugyanis az Amerikai Egyesült Államok le is tértek az aranyalapról: ez még nem szükségképen jelenti azt, hogy, bár azonos név alatt, ma már más pénznem van az Egyesült Államokban 'forgalomban. A középeurópai pénznemeknél is megtörtént az aranyalapról való letérés, anélkül, hogy ebből azt következtették volna, hogy a régi pénznem megszűnt és helyette azonos névvel más pénznem szerepel. Egyébként a hitelezőt nem a pénzrendszer, t. i. a közjogi értelemben vett pénzrendszer változása érdekli elsősorban, hanem az a tény, hogy követelése csökkentetlen értékben megmaradjon. Ha pedig a bíróság a hitelezőnek ezt az érdekét védelemre érdemesnek tartja, amihez annyi valorizációs tapasztalat után kétség nem férhet: úgy a pénzérték csökkenése már egymagában elegendő alapot nyújt a bíróság számára, hogy a hitelezőnek megfelelő remédiumokat adjon. Nem eléggé indokolt, hogy a hitelező csak akkor jusson valorizációhoz, ha egyúttal a közjogi értelemben vett pénzrendszer változását is ki tudja mutatni. Dollárkövetelés aranyklauzula nélkül akkor is csak a sorrendi tárgyalást megelőző nap árfolyamán sorozandó, ha a keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított váltókövetelés lejárta még a dollárromlás előtti időre esett. (Pk. V. 4735/1935.) A valutakorlátozások által felvetett jogkérdések köréből való az alábbi két döntés. A P. IV. 1884/1936. számú ítélettel eldöntött esetben a tényállás az, hogy az adós kész volt effektív svájci frankban fennállott tartozását pengőben megfizetni, hitelezője ezt azonban visszautasította és az ily módon való teljesítést csak évekkel később fogadta el. A Kúria a visszautasítás és elfogadás közötti időre a hitelezőnek a magasabb szerződéses kamat helyett csak a törvényes kamatot ítéli meg, mivel az