Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Észrevételek a perrendtartási novella tervezetéhez

543 pontra helyezkedett a kir. Kúria annak dacára, hogy az alperesek egy része arra kötelezte magát, hogy ők a földek eladási árát adják hozományul és amennyiben ez a 10.000 pengőt el nem érné, a különbözetet a többi alperesek fogják viselni. Az igéret valódi tartalmának meghatározásánál azonban annál kevésbbé lehet figyelmen kivül hagyni az eset körülményeit, mert az elkötelezés a családi viszonyból ered és mert hozományról, tehát, ihabár meghatározott rendeltetésű, mégis egyoldalú ingyenes vagyoni juttatásról van szó. A P. VI. 5783/1935. sz. ítélet üzletház szerződésileg kikötött bérét csak az ítélethozatalt követő legközelebbi bérnegyed első napjától kezdődő hatállyal szállítja le és a bérlőnek felmondási jogot ad arra az esetre, ha a bérleti viszonyt az ítéletben meghatározott bérrel fenntarthatónak nem találja. Az ítélet szerint a gazdasági lehetetlenülésnek nem előfeltétele, hogy az üzleti eredmény már hiányt mutasson; a bérlő a korábbi jobb üzleti eredményt nem tartozik a későbbi esetleg kedvezőtlenebb üzleti évek ellensúlyozására tartalékolni és feláldozni. A leszállított bér az egész hátralékos bérleti időre szól; nincs annak helye, hogy a bérmérséklés csak egy évre állapíttassék meg, mivel a bérleti viszony természete azt kívánja, hogy a bér előre legyen meghatározva. A bér megfizetése után annak utólagos mérséklése a bérbeadóra méltánytalan is lenne. A megállapítás nem zárja ki, hogy a bérbeadó a viszonyok lényeges javulása esetén a bérösszeg felemelését kérhesse. A hitelező 1928-ban pengőben folyósította a kölcsönt, a szerződés azonban megállapítja, hogy a kölcsönösszeg 5.71 pengős árfolyamon mennyi dollárnak felel meg. Adósok a kölcsönt a dollárnak a fizetés napján jegyzett tőzsdei árfolyam szerinti középkurzusán pengőben fizethették vissza, jogosítva voltak azonban valóságos dollárbankjegyekben fizetni. Ily tényállás mellett a P. VII. 620/1936. sz. ítélet szerint adósok nem jogosultak csökkent értékű dollárárfolyamon fizetni, mivel a szóbanforgó kikötés a kölcsön értékállandóságának biztosítását célozta; a dollárt a kölcsön folyósításának idejében mindenki szilárd értékmérőnek tartotta, annak értékhullámzását akkor számításba venni nem lehetett. A fizetésre vonatkozó kikötések tehát abban a feltevésben keletkeztek, hogy a pengő belső értéke változhatik ugyan, a dollár értéke azonban változatlan lesz. A követelés értékállandóságának biztosítását a hitelező érdekében kikötöttnek kell tekinteni. Más azonban a Kúria álláspontja, amidőn a pénznek az adós részére való átadása nem pengőben, hanem dollárban történt — így pl. midőn a takarékbetét átadása a pénzintézetnek tényleges dollárcsekkel történt. Ily esetben prima vista a lejáratkori árfolyam fizetendő a Kt. 326. §-ának 2, bekezdéséhez képest. Ámde ez csak akkor áll meg, ha magában abban a pénznemben, amelyben a takarékbetétül való elhelyezés történt, változás nem esett. A P. VII. 414/1936. sz. határozat szerint köztudomású, hogy az Amerikai Egyesült Államok törvényhozása