Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Az életbiztosítás általános jogelvei és a 4040/1936. M. E . számú Phőnix-rendelet

tosító társasággal már meg is kötötte az újabb biztosítási szerződést, úgy miután felmondása érvénytelen, a rendelet módot ad arra, hogy az újonnan megkötött biztosítási szerződéstől egyoldalúlag elállhasson. Kizárja végül a rendelet a felmondás lehetőségét arra az esetre, ha a biztosított azért akarna a szerződéstől elállaní, mert a Phönix biztosítóval kötött szerződésén alapuló jogai és kötelezettségei, megkérdeztetése nélkül, más biztosító intézetre ruháztattak át. A rendelet radikális intézkedéseket tartalmaz és pedig egyoldalulag a Phönix biztosító érdekében és javára. Más kérdés azonban az, hogy milyen helyzetet teremt más biztosító intézetek, a biztosítottak és a jogszabályok alkalmazhatása tekintetében. A törvényhozás nem tett különbséget az egyes biztosítók vagy biztosítottak között. A Phönix biztosító társaság kétségtelenül kifogásolható üzletvezetése folytán előállott helyzet milyen jogi és méltányossági alapot nyújt arra, hogy a többi biztosítóval szemben, a Phőnix-szel szerződött biztosítottak akár akarják, akár nem, kötelesek legyenek életüket biztosítani? Nem is szólván arról a kérdésről, hogy a többi magyarországi biztosító intézeteknek a Phönix biztosító szanálása érdekében anyagi áldozatot is kell hozniok. A biztosító intézetek által is joggal megkívánható egyenlő elbánás elve az ilyen intézkedést nem bírhatja el. A szabad verseny szempontjából a rendelet kiemeli a Phőníx-et a közkatonák sorából és egy magasabb, a. töbinél sokkal jobban védett pozícióba helyezi. Ami a biztosítottak helyzetét illeti, tarthatatlan a rendelet álláspontja. A biztosított biztosítási szerződést köt. Megköti azt 20 vagy 25 évre. Megteszi ezt a törvénybe vetett bizalma és az írásbeli szerződésében pontosan körvonalazott jogai és kötelezettségei ismerete alapján azzal a tudatta), hogy ez által többre, mint egy biztosítási időszakra járó díj megfizetésére magát nem kötelezte. Teljes gondossággal jár el, mert figyelembe veszi, hogyha bármilyen változás áll be anyagi helyzetében, ő mindenkor megszabadulhat, — esetleg vesztesége által, amivel azonban számol — a rá nézve terhes szerződéstől. De lehetséges az is, hogy nincs is más célja, mint hogy magát, csupán egy biztosítási időszakra, biztosítsa. Ekkor jön a biztosító szanálása s miután leszámolt azzzal, hogy hagyja veszni, amit eddig befizetett, szabályszerűen felmondja a szerződést. Ezt a biztosító tudomásul is veszi s így létrejön, a biztosítási szerződésen kívül, még egy másik kétoldalú jogügylet. A biztosított kereskedelmi ügyletet kötött s számolt azzal, hogy ebből esetleg veszteség is érheti, ami az előállott helyzet folyán be is következett. Ezután jön a rendelet. Kimondja, hogy a biztosítási szerződés felmondását és annak elfogadását tartalmazott kétoldalú szerződés érvénytelen. Kimondja azt is, hogy a további esedékes díjat is meg kell fizetni annak ellenére, hogy ilyen kötelezettség vállalására a biztosított akarata soha sem irányult, sőt egyenesen törvény védte abban, hogy ilyen díjat bírói jogsegéllyel vele szemben érvényesítsenek. Megtörténhet, hogy nem is akarta