Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Az életbiztosítás általános jogelvei és a 4040/1936. M. E . számú Phőnix-rendelet

535 magát tovább biztosítani s most a rendelet kötelezi, életének biztosítására, a biztosítási díj megfizetésére, akár akarja, akár nem. Ha pedig törvényes jogával élve két kétoldalú megállapodás, erejében bízva megköt egy harmadikat, túlzott gondossággal és egy másik biztosító intézettel, úgy a rendelet módot ad ennek a harmadik kétoldalú szerződésnek egyoldalú felbontására. Jogcselekményeinek minderre a következményeire a biztosított esetleg csak 6 hét, sőt az újabb biztosító nem lehetetlen, hogy csak félév múlva ébred rá. Végül még abban is korlátozza a rendelet, hogy ha átruházzák más biztosítóra a Phőnix életbiztosítási állományát s ez a társaság neki nem tetszik, ettől az újabb biztosító intézettől megszabadulhasson. A rendelettel kapcsolatban nagyon sok irányban nem lesz alkalom a bíróságnak állásfoglalásra. A rendelet ugyanis bőven gondoskodik arról, hogy a legtöbb kérdésnél az eddigi gyakorlat szerint teljesen szokatlan módon a felek esetleges magánjogi vitájában a bírói útat kizárja. Tegyük fel, hogy a felmondás tényleg érvénytelen, viszont az 1927. évi X. t.-c. 9. §-a nincs hatályon kívül helyezve s ha a biztosított a rendelet intézkedései ellenére sem fizet, mi módon lehet a biztosítási díjat érvényesíteni, mert hiszen a bírói út ki van zárva? Ha most már a további biztosítási időszakra járó díj ekként nem érvényesíthető, úgy beáll az a felmondás érvénytelenségével, illetve ezáltal annak meg nem történtségével, a szerződésben esetleg kikötött s a biztosítottnak a bírság fizetésére irányuló kötelezettsége. Igen ám, de ezen kötelezettség érvényesíthetésének útját állja az, hogy itt úgy a törvény, mint a szerződés a biztosított egyén vétkességét kívánja meg, amely vétkesség az ő mulasztásában áll. De ha a felmondás utólagosan érvényteleníttetett is, mégis annyira meg nem történtté tenni nem lehet, hogy ezáltal a biztosított bírság fizetésére köteleztessék, mintha elmulasztotta volna vétkesen a felmondást. így tehát a rendelet alapján a bírság sem követelhető és érvényesíthető. Ha pedig a rendelet 3. §-ának 1-ső bekezdése utolsó mondatjának akarjuk azt a túlerőszakolt értelmezést adni, hogy ezáltal a kárbíztosításra vonatkozó szabályok terjesztettek ki az életbiztosítási díj fizetésére és a díjfizetési késedelemre is speciálisan a Phőnix életbiztosító esetében és az 1927, évi XV. t.-c. rendelkezéseível ellentétben, úgy mi lesz a marasztalás jogcíme ebben az esetben? A biztosított nem akarja életét tovább biztosítani, erre, valamint a díj fizetésére nem is kötelezte magát, sőt több, ezt a kötelezettséget a novella 9. és 10. §-ainak parancsoló rendelkezéseire hivatkozással szerződéséből ki is zárta. A szerződő felek akarata soha ilyen kötelezettség vállalására, illetve követelési jogosultság megállapítására nem irányult s nem is irányulhatott a szerződés megkötésének időpontjában érvényben lévő s egyedüli jogforrást képező törvények rendelkezései szerint. Mégis mi lehet a jogcím a marasztalásra, mi lehet a kötelezettség alapja? Nézetem szerint mai magánjogi jogrendszerünk tiszteletbentartása mellett semmi! Polgári Jog 1936. 8. sz. 3