Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - A magyar állampolgárság tragédiája

521 ezt a magyar dacot letörni és az igazolási, valamint bejelentési kötelezettség teljesítését kellő mértékben kikényszeríteni. Az ország földarabolása után természetesen rendezni kellett a honosság bonyolult kérdését, de ez kínpadrafeszítés nélkül is megtörténhetett volna. A magyarság érzékenységének a megkímélése nem tartozott a lehetetlenségek közé és nem minősíthető szerénytelen kívánságnak. Efölött ma már hiába zúgolódunk és csak arról érdemes, még pedig nagyon érdemes vitatkozni, hogy a békeszerződés végrehajtása körül m«gtettünk-e és megteszünk-e minden lehetőt arra nézve, hogy a békeszerződés kifogástalan teljesítése mellett népünket a békeszerződés kegyetlenségei ellen teljes erőfeszítéssel oltalmazzuk. A békeszerződésnek az ügynevezett optálásra vonatkozó szabályai lényegileg abból állanak, hogy azoknak a magyaroknak, akiknek az elszakított területeken van községi illetőségük, a választásukra bizzák, vájjon az üj országhoz kivánnak-e tartozni, vagy pedig magyar állampolgárok maradnak? Ennél a szabálynál külömbet az adott viszonyok között kívánni sem lehetett, A vitás kérdés ott kezdődik, hogy elkerülhetetlenül szükséges volt-e az optálásnak lebonyolítását boszantó eljárásokhoz és bonyolult alakszerűségekhez kötni, vagy pedig a lehető legegyszerűbb és kíméletes eljárás is megfelelt volna a célnak? A békeszerződés ebben a tekintetben nem állított föl tilalmat és ennélfogva egyedül tőlünk függött, hogy milyen megoldáshoz folyamodunk. Nincs szükségünk arra a figyelmeztetésre, hogy az eljárás megszabottsága nélkül és a célszerű alakszerűségek mellőzése esetében tág tere nyílik a rendezetlenségnek és a bizonytalanságnak. Ez tökéletesen igaz és még az is kétségtelen, hogy akadhatnak olyanok is, akik a szigorúság hiányát arra használnák ki, hogy kettős honosságot tartogassanak készenlétben, de ne tévesszük szem elől azt sem, hogy ezek a visszaélések, amelyek ellen egyébként is különleges rendszabályokkal lehet védekezni, csak a kivételes, átmeneti, ideiglenes jelenségek közé tartoznak és különben is elnyészően csekély jelentőségűek ahhoz a szerencsétlenséghez képest, amelynél fogva valaki rideg formai okokból válik hazátlanná. Azt a perdöntő tényt, amely szerint valaki a békekötés után Magyarországot választotta hazájául, a legtöbb esetben szóbeli vagy írásbeli kijelentés hiányában is minden kétséget kizáró módon meg lehet állapítani. Aki például a békekötéskor állandóan itt lakott és hivatása, vagyona vagy családi körülményei idekötötték, szülőföldjével pedig ily nemű kapcsolatai nincsenek és gyanúra alapos okot nem szolgáltatott, az elég világosan kifejezésre juttatta azt, hógy magyar honos kiván maradni. Olyan eset is van akárhány, hogy az optálás azért nem történt meg, mert vitás volt, hogy kell-e optálni, vagy sem és az illető abban a jóhiszemben mulasztotta el az optálást, mert meggyőződése szerint arra nem volt szüksége. Nehéz mentséget találni olyan hatósági vagy bírósági döntések számára, amelyek ilyen