Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Fegyelmi bíráskodás versenyperekben

508 végtelen verseny fogalma alá eső árrontási esetek par excellence olyanok, melyekről Szerző is megállapítja, hogy vétséget képeznek „a kereskedő és iparosnak magasabb kötelességei szempontjából a saját hivatása iránt, hogy vigyáznia kell a kar becsületére és tekintélyére és végül, hogy a tisztesség határain belül szolidárisnak kell lennie kartársai iránt". Hogy a kamara nem úgy gondolkozott mint azt Szerző ,,a szakmák"-ról vagyis a kamaráról (mely a fegyelmi bíróságok megteremtését kívánta) feltételezi, arra nézve perdöntő bizonyítékaink vannak. Amiről itt a III, pontban polemizálok, tulaj donképen már tárgytalan, mert res judicata. A tavasszal törvénytárunkba becákkelyezett novella az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról, a kérdést már eldöntötte, amikor e törvény 28. §-a a kamarára bízta az árrontás elleni ügyékben a kari bíráskodást a kamara elnökének elnöksége alatt megalakítandó bizottságok feladataképen. Az iparügyi miniszter a kodifikált megoldást megkérdezésünk nélkül kezdeményezte és így önmagától megdől Szerző ama feltevése, hogy a kamara sajátmaga részére óhajtotta volna az ármegállapítás ngyon kényes és hálátlan feladatkörét. A kamara elnöksége megfelelőbbnek tartotta az általa javasolt megoldást, mely az árrontási ügyekben az ítélkezést a fegyelmi bíróságra kívánta bízni. Hogy ez volt kezdettől fogva álláspontunk, bizonyítja a kamara elnökének Éber Antalnak a tvjavaslat képviselőházi tárgyalásakor a képviselőházban elmondott beszéde, valamint az én, a tvjavaslat felsőházi tárgyalása alkalmával a felsőházban elmondott beszédem. Mindebből kiderül, hogy távol állott a kamarától a szándék, hogy az árrontási pereket a kamara hatáskörébe vonja és ezzel magának ,,szuverén ármegállapításra" hatalmat biztosítson. Viszont kétségtelen, hogy az árrontási pereknek tárgyalása a kamara mellett működő független fegyelmi bíróságokban inkább volna helyén, mint azokban a kamarai bizottságókban, melyeket az ipari közigazgatásról szóló novella kreál. A kamarai bizottságok intézményével a törvény már megteremtette a Szerző által kifogásolt negyedik fórumot, annál kevésbé kifogásolható tehát a kamarának a fegyelmi bíróság felállítására irányuló törekvése, ha ez az intézmény, eltekintve az árrontási ügyekben reábízott hatáskörtől, önmagában is hozzájárulhat a versenyperek terén észlelhető visszaélések és egészségtelen állapotok megszűntetéséhez. Azt hiszem fejtegetésemmel némileg sikerült a fegyelmi bíróság ellen felmerült kifogásokat, félreértéseket és tévedéseket eloszlatnom. Ezek után röviden kívánnám