Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Fegyelmi bíráskodás versenyperekben

507 keztetéseinél még feltűnőbb az az állítása, hogy a fegyelmi bíróságot azért is követeljük, mert ,,az árrontás területén kívánunk, az eddigi gyakorlatnál lényegesebben szigorúbb felfogást érvényesíteni és ennek a biztosítására követeljük a lényegileg a szakmákból alakult kereskedelmi és iparkamara fegyelmi bíráskodást". Szerző ehhez hozzáfűzi: ,,Mert ha megvan a lehetősége annak, hogy az árrontó ellen fegyelmi úton fel lehet lépni, akkor ez kettőt biztosít: 1. függetlenséget a vonatkozó bírói gyakorlattól és 2. hatalmat az árvédelem terén az árrontás megállapíthatásán és az árrontó megbüntetésén keresztül." Szerző bizonyára a legnagyobb jóhiszeműséggel írta le ezeket a gondolatokat, melyek pedig súlyos inszinuációkat tartalmaznak, főleg azonban ténybelileg és a vélt tényekből levont következtetésekben tévesek. Szerző helyteleníti az árrontás miatt való fegyelmi bíráskodást, mert, mint írja: ,,a szakmák a fegyelmi jogkör biztosításán keresztül módot és alkalmat nyernek ahhoz, hogy az árrontást, a fent közölt bírói gyakorlattal szemben önmagában véve is tisztességtelen versenycselekményeknek minősíthessék úgy, hogy ezzel tulaj donképen elérkeztünk a szakmabeliek szuverén árszabályozásához, illetve ármegállapításához." Legyen szabad erre mindenekelőtt megjegyeznem, hogy nincsen arról tudomásunk, hogy „a szakmák" ezt akarják és különösképen nincsen róla tudomásunk, hogy ,,a szakmák" kívánták a fegyelmi bíráskodást árrontási ügyekben. A fegyelmi bíráskodást a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kérte a kormánytól mégpedig semmiképen sem oly elgondolással vagy indokolással, mint azt Szerző fejtegeti. Ha a kamara oly nagy súlyt fektetett volna arra, hogy az árrontás ellen való eljárás kizárólag a fegyelmi bíróság ügykörébe tartozzék, akkor sem állanak meg Szerző tanulmányának érvei. A kamara álláspontja teljesen fedi a kamara mellett működő Jury több esetben hozott azon döntését, amely szerint ,,a versenytársak árainál olcsóbb, a beszerzési vagy önköltségi árnál alacsonyabb áron való eladás, munkavállalás, vagy árajánlás csak akkor képez árrontást, ha ezen cselekményben a tisztességtelen verseny ismérvei minden kétséget kizáróan megállapíthatók." A kamara nem tartja az árrontást önmagában véve tisztességtelen versenynek és semmiesetre sem kíván hatalmat szerezni az ármegállapítás, mint Szerző írja, ,,a szuverén ármegállapítás" terén. Viszont ha az árrontás összes körülményeiben a tisztességtelen verseny ismérvei megállapíthatók, akkor az valóban és Szerző okfejtése szerint is, a fegyelmi bírákodás alá tartoznék, mert hiszen egészen kétségtelen, hogy a tisztes-