Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Fegyelmi bíráskodás versenyperekben

505 kény perköltségre marasztalja, — akkor nem volt a bíróság figyelemmel a cselekmény jelentéktelen voltára, alperes jóhiszeműségére és különösen nem arra a körülményre, hogy felperes jogvédett érdekét nem sértette. Vagy a bíróság figyelembe veszi, mérlegeli ezeket a rendkívül lényeges enyhítő körülményeket és az alperest felmenti — akkor ellentétbe került a törvény, a világos jogszabály rendelkezéseivel. Ha a törvény szankcióját nem alkalmazza, akkor ezzel kimondotta a bíróság, hogy a kifogásolt versenycselekmény nem követtetett el — ez pedig falsum, mert a per folyamán bebizonyosodott, hogy azt alperes tényleg elkövette. Elkövette, de nem olyképen, hogy ezáltal a felperes jogos érdekeit sértette volna, hanem azzal, hogy esetleg csak az üzleti tisztesség erkölcsi kötelessége ellen vétett, amit megtorolni a bíróságnak szintén kötelessége. Ebből a dilemmából akarja a kamara a bíróságot kivezetni, midőn a fegyelmi bíróság megteremtésével meg akarja nyitni a bíróság előtt a lehetőséget, hogy hatáskörének leszállításával az ügyet áttehesise a kamara mellett működő fegyelmi bírósághoz, ha a tárgyalás folyamán bebizonyult, hogy ennek előfeltételei fennforognak. Hogy pedig a kamara fegyelmi bírósága igenis hivatott volna ily eseteket elbírálni, azt Szerző is fentidézett megállapításával elismerte. A legnagyobb nyomatékkal kell tehát hangsúlyoznom, hogy a kamarától távol áll a szándék, hogy a versenyügyekben való eljárást a rendes bíróságoktól elvonja, mert a fegyelmi bíróságoknak céljául első sorban azt tűzte ki, hogy a versenyügyekben eljáró rendes vagy választott bíróságok hatáskörüket maguk szállíthassák le és az ügyet belátásuk szerint a fegyelmi bírósághoz átutalhassák, ha megállapítják, hogy az ügy a versenytörvény 1-ső §-a alapján fegyelmi jogkörükbe tartozik, mint azt Szerző is az 1-ső §. alá tartozó cselekményekről helyesen kijelenti. II. A fegyelmi bíróság intézményét a kamara tehát elsősorban az eddigi joggyakorlat szempontjából tartja helyesnek, midőn lehetővé kívánja tenni, hogy a bíróság maga tegye át az ügyet a fegyelmi fórumhoz. A második szempont azonban, mely a kamarát vezeti az, hogy lehetővé kívánja tenni, hogy a kamara, az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek, hatóságok, (állam stb.) valamint magánfelek is közvetlenül a fegyelmi bíróságok elé vihessék panaszukat és a versenycselekmény elbírálását, azaz a fegyelmi bíróság előtt gyakorolhassák az aktorátust, ha a versenycselekmény beleütközik a minden kereskedőre nézve kötelező üzleti tisztességbe és a jóerkölcsökbe. Ebben az indító okban sem lehet fellelni azt a szándékot, melyet Szerző a kamaráról feltételez, hogy ugyanis a rendes bíróságok