Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

495 szások megtorló szabályait, — végül pénzügyi nemzetközi jog fejezet alatt a külállamokkal fennálló pénzügyi összeköttetéseket rendező tételes szabályanyagokat tárgyalja. -\Takács jogdogmatikai alapot keres a pénzügyi jogrendszer felépítésére. Művének egységes architektúrát ad ezzel. Leglényegesebb megállapítása, amely könyvében több helyen kiütközik, az, hogy a pénzügyi jog csak részben tekinthető a közigazgatási jognak, részben más jogi struktúrával bir, ami annak a jogviszonynak tulajdonítható, amely az adóalany és az állam között szerinte létezik és amelyet ő pénzügyi jogi jogviszonynak nevez. Hogy a modern értelemben vett pénzügyi jogban más joganyag is van, mint közigazgatási jog, az igen figyelemre méltó megállapítása Takácsnak. Az állami élet fejlődése oda vitt, hogy az állami tevékenység olyan területekre is kiterjed, ahol eddig nem volt állami funkció. Az állam és egyén között más közületek, önkormányzati testületek is helyt kapnak. Gondoljunk csak a kötelező társadalombiztosításra, a MABI és OTI-ra, a Nemzeti Bank, a MÁV. stb. szerepére. — Szászy Béla, korunk jogfejlődésének irányjelző eszmei és törekvéseiről szólván, 1930 évben tartott jogászegyletí értekezésében rámutatott arra, hogy a közjog és a magánjog viszonyában a római jog jus privatum és jus publicumnak viszonyától lényegesen eltérő fejlődést észlelhetünk. Azt az ürt, amely az emberi egyedek és az állam között fennál, különféle közösségi alakulatok töltik ki, így az egyén nemcsak az állammal, hanem más adóztató közülettel is szemben áll. Nemcsak az állam, hanem más közület is fel van ruházva azzal, hogy közadók módjára hajtson be közterheket. Az egyén és a közületek szembenállása tehát mindjobban kiéleződik. Az utolsó évtizedek állami élete ontotta a sok pénzügyi szabályozást. Ezek a szabályok az adózók tisztánlátását annyira elhomályosították, hogy gondoskodni kellett világosabb pénzügyi szabályokról, hivatalos összeállításokról. Nem hiábavaló munkát végez tehát az, aki a pénzügyi bonyolult jogszabályokba elméleti alapon visz be rendet. Takács megkísérli az eljárási szabályokat külön venni az anyagjogi intézkedésektől. Külön tárgyalja az egyetemlegesség, kezesség, elévülés, tartozás elismerés, stb. szabályait az eljárási szabályoktól, amely módon az egész pénzügyi jog egységesebb, áttekinthetőbb, világosabb képet kap. A pénzügyi jognak ilyen átrendezése gyakorlatilag megkönnyítené a törvényszerkesztést is. Ha átnézzük ugyanis számos adó és illeték törvényeinket, ügy azt látjuk, hogy közülük többnek külön anyag jogi és külön eljárási szabályai vannak. Takácsnak összefoglaló módszerével sikerül leegyszerűsíteni a sok aprólékos rendelkezést. Didaktikai szempontból értékes ez, mert az anyag ilyen átrendezése és az általános szempontok kiemelése folytán nagy segítséget nyújt az emlékezetnek s mint bibliographiai mű, kutatásoknál nehezen lesz nélkülözhető.