Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Dr. Takács György: Rendszeres magyar pénzügyi jog [Könyvismertetés]

496 Takács a pénzügyi jogban felismerni vél magánjogi fogalom meghatározásokat és oly tényállításokat, amelyekből magánjogi kötelmek keletkeznek és ezért állítja fel a pénzügyi kötelem fogalmát. A kötelem szót a magánjog foglalta le. A szó mögött magánjog fogalmi meghatározásai, tehát meghatározott gondo­latok rejtőznek. A szavaknak a fogalmakkal való összefüggésé­ben mély értelem van. A kötelem fogalma alatt mást értünk, mint kötelezettség alatt. Az adózó személy állhat az adóztató hatalommal kötelezettségi viszonyban, de nem állhat kötelmi vi­szonyban, e szó magánjogi értelmében. A kötelem ugyanis épen azt fejezi ki, hogy nem jelent közvetlen hatalmi viszonyt vala­mely dolog felett, hanem személyes természetű szolgáltatást. A kötelmi jog alapja a felek akarata, mely nyilvánulhat szer­ződésben, egyoldalú jognyilatkozatban, vagy ,.átfordulhat" Grosschmid nyelvén szólva kártérítési kötelemmé. Egyszóval kötelem alatt a fél akaratától függő személyes jogviszonyt kell érteni. Közjogi vagy adójogi kötelmi viszony tehát, ahol a kö­telezettség alapja az állami közjogi parancs, el nem képzelhető. Legalább ott, aihol az állam, mint adóztató hatalom áll szem­ben az egyénnel. Természetesen más az eset, ha az állam, mint vagyonjogok alanya, mint magánjogi szerződő fél áll szemben. Takácsnál a pénzügyi jogviszony aprioristikus jellegű. A vi­szonyt az egyén és az állam között ilyennek képzeli el, az adó­eszme és a jogeszme létezéséből kiindulván. De a valóságban nem látunk sehol ilyen pénzügyi jogviszonyt. Ez tehát fictio. Ép oly fictio, mint a jogeszme, a természetjog és Rousseau contrat social-]a.. Ma már tudjuk hol van a hibája ennek a fo­galmi elképzelésnek. A történetet, a jogesetet, csak mint indi­viduális, egyszer történt esetet lehet felfogni és nem mint álta­lános érvényű természeti jelenséget, amely utóbbi a természet­tudományi megismerésnek sajátja. A hiba Ott van, hogy az individuálisan megismert egyszeri jelenséget általános érvényű szabállyá akarjuk tenni. Rickert-) és Kelsen3)-re hivatkozom, akik kimutatták, hogy fictiókat termel ki az analitikai jogdogma­tika, ha nem a szociológiai induktív és explikativ fogalmi meg­ismeréssel kívánja a causalitást igazolni. Történelmileg nincs in­dokolva a pénzügyi kötelem kialakulása. Az adózó és adóztató közület között nálunk nem alakult ki ilyen jogviszony. A primitív államban — mondja Takács — a jogszabály még alig követi a jogeszme irányát és a hatalom többnyire az erő­szak uralmát jelenti. A társadalmi harcok során azonban e har­cok egyedüli céljának megfelelően a jogtételek rendje lassan közeledik a jogeszme vonalához. Ezt a fejlődési menetet termé­szetesen a pénzügyi jogtételek rendszere is követi. Ha feltehe­tők, hogy lenne ilyen jogeszme, mint ahogy nincs, melyik az az időpont, amikor a tételes jogszabály az államban eléri a jog­eszme irányvonalát? Ha léteznék jogeszme, akkor ez megtudná 2) Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriífsbildung. 3) KeLsen: Grenzen zwischen juristischer und socialogisdher Methode.

Next

/
Oldalképek
Tartalom