Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - Frigyes Béla

489 dek, emberiek, igazak, bölcsek voltak a szavai és rettenés nélkül nézett szembe élettel és halállal. Most az ő koporsójához hoztuk el szeretetünket és búcsúnkat. Frigyes Béla, kedves barátunk, — Isten veled! Frigyes Béla. Frigyes Béla gyakorlati jogász volt — ügyvéd, majd a Budapesti Áru- és Értéktőzsde jogügyi titkára, végül főtitkára. Gyakorlati jogász volt, ámde azok közül, akiket nem elégít ki az egyes ügyekkel való foglalkozás, hanem él a kiolthatatlan nosztalgia az egyes eseten túlmenő általános jogi elvek, az elmélet megismerése és müvelése iránt. Az elméletet is művelő gyakorlati jogásznak csak a legritkább esetben adatik meg, hogy epochális műveket hagyhasson maga után; nem építheti fel a jogtudomány palotáját, legfeljebb egy-egy oszlopot faraghat ki hozzá. Frigyes Béla irodalmi termése terjedelemben nem túl nagy. Mégsem könnyű az ő írásait áttekinteni. Csak egy-két dolgozatát tette félre — talán ebben is az ő nagy, nemcsak kifelé nyilvánított, hanem szívből jövő szerénysége nyilvánul meg, vagy pedig az az érzés, hogy az Ő igazi erejét és alkotóképességét nem ezek a kisebb dolgozatok reprezentálják méltóan. így az anyag, amit ez a megemlékezés feldolgoz, nem tarthat teljességre számot. Mindjárt első szemlélésre is egy körülmény tűnik fel: aránylag kevés a kisterjedelmű cikk és sok a nagyobb terjedelmű, tanulmányszámba menő, külön füzetben megjelent dolgozat. Tárgyuk meglehetősen változatos. Egységessé teszi őket a mindenkor egyenletes, világos, mindamellett kicsiszolt, műgondra valló stílus. De kimutatható Frigyes dolgozataiban ennél mélyebbre hatoló közösség is. Frigyes dogmatikus jogász volt, ámde nem volt egyedül és kizárólagosan dogmatikus. Mint minden vérbeli jogászban, ott élt benne a kétely, vájjon mennyiben viszi előre a jogi dogmatika az igazság kutatását és megtalálását. Épen ezért dogmatikus dolgozatai is mindenkor számot vetnek a kérdésnek nem csupán jogi, hanem egyéb életbéli vonatkozásaival is. Külön is foglalkozik a módszertan kérdésével egy 1918-ban tartott előadása „A jövő jogtudományának néhány alapvető kérdéséről". Bár védelmére kel a dogmatikának, a vele szemben minduntalan felbukkanó igaztalan támadásokkal szemben, mégis hibájául rój ja fel, hogy öncéllá növi ki magát, az egész jogtudomány helyét akarja elfoglalni és az őt megillető szerepnél és jelentőségnél sokkal nagyobbat igényel a