Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A jogeszme uralma

4 Sándor elnöki székfoglalója a jogeszme uralmának hirdetésével. A történelmi fejlődés soha és sehol nem volt töretlen vonalú. A nemzetek megerősödésével, fejlődésének korszakai közé mindenkor és mindenütt közbeiktatódtak a tespedésnek, visszaesésnek, gyásznak szomorú időszakai. A mindenkori jelen adott sivárságában is megmaradt elpusztíthatatlan kincsként a nemzeteknek és emberiségnek ősereje. Ennek az őserőnek a hangja elhalkulhat időnkínt, de teljes fanatikus hittel a történelmi tanulságok által felvértezett meggyőződéssel kell hinnünk ebben az őserőben. Abban az őserőben, amelynek egyik jelentős lelki tényezője, amire minden jogász büszkén hivatkozhatik, — a jogeszme győzelmében való hit. Hinnünk kell a jogeszme győzelmében, amely reánk magyarokra nemzeti egyetemességre a trianoni igazságtalanság megszüntetését és ugyanekkor az egyesek vonatkozásában a jogeszme uralmát, a mindenkinek a jogszabályaihoz való kötöttségét jelenti. A jogeszme uralmának előtérbe állításával az elnöki székfoglaló túlnőtt az ügyvédség keretein. Ezzel a székfoglaló beszéddel az ügyvédség újból tanúságot tett arról, hogy a kari érdekeken felülemelkedve, annak a nemzetnek tesz szolgálatot, amelynek ő maga is egyik részese, lelkiismeretének, nemzeti öntudatának a nemzeti hivatás érzésével és felkeltésével mindenkor tevékeny munkása. Ehhez az elnöki székfoglalóhoz, amelynek jelentéktelen mellékzöngéje csak a szónok iránti rokonérzés megnyilatkozása, a szónoknak osztályrészül jutott egyéni siker, — az ország minden jogásza, aki méltó a jogászi névre, teljes odaadással csatlakozik. Osztanunk és erősítenünk kell a nemes hittől fűtött optimizmust is. Contans ac perpetua — a jog, constans ac perpetua a jogeszme uralma is, az emberi kultúrának állandó ékköve. Dr. Beck Salamon. Sajtóhiba-kiigazítás. Előző lapszámunkban dr. Beck Salamonnak a Grosschmid vacsorán mondót felszólalásába sajtóhiba csúszott be. A helyes szöveget az alábbiakban adjuk: ,,Grosschmid Béni méltatását ma délután Szladits Károly, a mai estén a gyakorlati életnek és elméleti tudásnak egy-egy oly jellegzetes képviselője, mint Nyulászi János és Tury Sándor Kornél, széles vonalakban elénk rajzolták."